A lányok a sztárokat falják, csak azoknak vetkőznek,
fekszenek, lihegnek, vihognak, nyihognak, cicáznak, riszálnak,
nevetnek, szeretnek,
Én meg csak szenvedek.
Kern – Presser – Sztevanovity D.
Hónap: 2013 június
Szomszédok
Fényvíz
Book of the Dead – Halottaskönyv
Fizikai színházi előadás a Tibeti Halottaskönyv inspirációjára az S8-ban
Szereplők – alkotók:
Formanek Csaba
Ilyés Lénárd
Pignitzky Ádám (látvány-fény)
Prev
Next
A dőre nemtudás, a tudattalan, mint világtalan anyóka botorkál, nem tudja, hol jár, mit tesz. A nemtudásból fakad a buzgalom, melyben a Tett, a korábbi cselekvések kérlelhetetlen hatása úgy formálja a tudattalant, mint a fazekas, ki a sárból edényt korongol. A buzgalomból ered a tudat, mely mint erdőn gyümölcstől gyümölcshöz futkosó majom, ingatag. A tudatból név és alak támad, hajó és utas gyanánt visz tovább, hajó a név, és utas az alak. Név és alak szüli az érzékelést, melynek gazdátlan palotájában úgy garázdálkodik a hat érzék: a szemmel látás, a füllel hallás, az orral szaglás, a nyelv ízlelése, a test tapintása meg az elme eszmélése, mint a rablók. Érzékelésből kél az érintkezés, melyben külsővel belső úgy elegyedik, mint szeretkező emberpár. Az érintkezés nyomába lép az érzés-észlelés, örömé és kíné, mely úgy ér utol, mint a szembe röpített nyíl. Belőle ébred a létvágy, mely örökké szomjas, mindig inna. Vele jár a vét, a szerzés, elfogadás, mely a gyümölcsöt mindenáron leszakítja. Ebből születik a létel, a Forgatag, mely úgy tartja fogva az élőt, mint fészkén tojást őrző madár. A létel teremti a születést, melyben előbbi létalak úgy szül utóbbit, mint anya gyermeket. Születésből támad a kór meg a vénség és a halál.
Ez az élet tizenkét, egymásra támaszkodó és összefonódó elemének láncolata, mely a halállal nem éri végét – így szól a Buddhára hivatkozó tanítás.
http://terebess.hu/keletkultinfo/halott.html
Tűzvirág
Tükörcsigák
Turisták bárhol
Békássy Ferenc könyvbemutató
Békássy Ferenc szerelmes levelei című kötet bemutatója a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
A könyvről és Békássy Ferencről Szörényi László irodalomtörténész és Weiner Sennyey Tibor, a kötet szerkesztője beszélgetett. A levelekből Sütő András színész olvasott fel részleteket.
Békássy Ferenc szerelmes levelei
Fordította Balogi Virág
Szerkesztette Gömöri György és Weiner Sennyey Tibor
„Szirtek a vizben
– Vagy csak a réten a fák?
Öreg, gonosz, összevissza csavarodott fák a réten?
Hatalmas mágusok!
Kiterjesztik karjaikat,
Görbe ujjal integetnek az égbe,
Varázsolnak, integetnek, mozgolódnak…”
Békássy
Születésnapi portrék
Eszter variációk
Árvizes életképek
Árvizes képek
Mesterség felé
ifjúliszt
„…s engem, szegény gyermeket bevetett egy fényes társaság közepébe, s ez a fényes társaság megtapsolta annak a kisfiúnak az akrobata-mutatványait, akit a csodagyermek dicső és megszégyenítő bélyegével tisztelt meg. Korai mélabú nehezedett rám, és én ösztönszerű ellenszenvvel éltem át a művész-háziállat rosszul leplezett lealacsonyodását.” (Liszt Ferenc)
Táncolják: Horkay Barnabás, Kiss Anikó, Widder Kristóf
Koreográfia: Widder Kristóf
– ködidő –
Miért kisfiam, azelőtt mi volt mielőtt megszülettél?!
Semmi?! De mégis valami. Ami volt, és ami majd lesz. Az ismeretlen vonz, taszít, rettegett és áhított.
A gyász nemcsak szomorú, hanem meghitt, intim de természetes is.
Születés. Fájdalom. Szerelem. Hiány. Megváltás. Szeretet. Halál. Rend.
A köztes-lét paramétereit, vízióit keresem én is, mint a kisfiú, aki megkérdezi a szüleit:
„Mi lesz akkor, ha majd meghalok?”
Táncolják: Frányó Andrea, Lakos Fanni, Spanicsek Valentina, Varga Krisztina, Czakó Máté, Czap Gábor, Lukács Gergő, Szabó Mátyás Péter
Koreográfia: Czakó Máté
A zöld árnyalatai
Légy ostoba
Barangolás Doki virágoskertjében
Nézz meg egy kődarabot, egy kalapácsot, egy bokrot, egy paripát, egy embert: mindegyik keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-lévő. De közös lényegük, a létezés, nem pusztuló, nem határolt, nem egyéni, nem külön-lévő. A létezés mindenben azonos. A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet. Az örök egymásután, melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez a létezés.
Az élettelen tárgyak lelke sötétlila, a növényeké zöld, az állatoké sötétsárga, barna, vörhenyes. Az eltompultság barna, a lelki gazdagság a szürkének élénk világos színekbe játszása. A mozgékony lelkek színe halványabb, tagozottabb, változóbb, a nehézkes lelkeké sötétebb, egybemosódóbb, állandóbb. A gyermeklélek alapszíne, mint a fénylő gyöngyház; a férfié hideg szürkéskék, mely többnyire megsötétűl,megfakúl, elbarnul, elvörösödik; a nőé lilás-piros és ez legtöbbször igen korán elhajlik a hervadt szirom színe felé. Az a kevés ember, aki úgy öregszik, hogy vénsége nemes kiszáradás, nem pedig kényszerű elfakulás: csupa érces szín, ezüst, bronz, arany.
Weöres
