Lettél: magadnak tükör,
dudvába fúlt virág, virágzó dudva,
félkancsó kín és félkancsó gyönyör,
s a jóság úgy úszik szíved vérében,
mint a mocsár színén a döghalak,
– mindegy, hogy vallod, vádlod, véded,
hogy futsz előle vagy maradsz:
te vagy az egy s te vagy a kettő,
te vagy a föld, te vagy az ég,
te vagy a Júdás és a Krisztus,
te vagy a kezdet és a vég.
Faludy