Végső tavasz dús rügyezése — tengernyi boldog tehén
hömpölyög az útvégi templom felé rnely mindjobban kibontja nehéz kupoláit
és sárkányfogas kapuja az édes hömpölygést mosolyogva elnyeli.
Oszlopok és csipkék mozdulatlan kő-vihara mindent elrejt,
tánc ki nem villan, fuvola és dobpergés ki nem hallatszik onnan,
illattal nem üzen részegen hervadó virág, sem áldozati vér.
Ez a végső tavasz, a mindent visszafizető,
melynek ölő heve: jóság, halála: tudás, és gyásza: öröm.
Weöres
