Nyárutó Egy kőre dől, s már-már aludni vágyna álomtalan álmot egy régi ágyba, de nincsen út, mely arra vinne már, szivében kínok és fájdalmak üszke, s még hallja, amint fujja-fujja büszke aranykürtjét a nyár, a messze nyár. Kosztolányi