A lejtő hajlatán a forgó angyalok gyapjúköntöse lebben, az acél- és smaragdfüvek közt.
Lángrétek ágaskodnak, egész a dombtetőig. Balról a sziklahát televényét öldöklések és háborúk gyalázták, és vészes lármák szövik rajta ívüket. A jobb felőli szirt mögött a napkelet s a friss jövő határai.
És míg a kép szegélye fenn tengeri kagylók s emberi éjek kavargó és gomolygó lüktetése, a csillagoknak és az égnek és mind a többinek virágos bája leereszkedik a lejtővel szemközt, mint egy kosár – átellenben velünk s alant a szakadék kék lesz tőle és kivirágzik.
Rimbaud – Rónay