Hónap: 2021 január

Csend őrtelen

 

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

J. A.

Zaci

 

megvannak a vijjogó bajok,
ha pénz nélkül jön Margot hálni meg.
Szivem halálra gyűlöli. Fogod
mindjárt kabátod, szoknyád, réklidet,
gyapjú gyanánt a zálogba vihedd!
S kezét csipőre téve bőg nekem
az Antikrisztus, hogy, Jézusra, nem,
ő nem teszi! Hát jól képen kapom, –
az orra fölött hordja kézjegyem
e bordélyban, hol szállásunk vagyon.

Villon;  J. A.

Zálogban

 

75 év körüli néni: „A férjem nővére négy évvel ezelőtt halt meg. Maradt ránk tőle egy nyaklánc egy szép medállal és egy gyűrű. Amikor az uram megbetegedett, akkor adtuk be először. Most, hogy egy éve egyedül vagyok, nagyon nehezen jövök ki a nyugdíjból. Amikor a rezsit, a gyógyszert kifizetem, marad a megélhetésre 15 ezer forint és most itt a fűtésszezon. Félek, hogy nem fogom tudni kiváltani, pedig ezek az ékszerek nem is az enyémek, mégis nagyon rossz érzés.”

https://magyarnarancs.hu/tudomany/zaloghazak_magyarorszagon_-_pa_kis_aranyom_pa-70457

Öregség

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Áprily Lajos

Napos oldal


Tündér, hová tűntél?
Ez a napos oldal,
Nézd, vízipisztollyal
A felhőkre lődözök!
És arra célzok, hogy csak
Nevessünk együtt a sorssal,
Hány pálya vár
Az Ég és Föld között!

Mert, aki ül: a sorsa is ül,
De, aki mozog: mozog a sorsa is.
Úrrá lehetek a végzetemen,
Vagy maradhatok nála szolga is
Egy életre halálra ítélhet engem…
Egy életre életre-halálra
Ítélhet engem,
Inkább felszabadítom magam,
És teszek egy sétát a végtelenben.

 


Sziámi

Gyermekkor

Jó volna eltűnődni, hogy hová ment,
az, ami nincs, de lelkünk úgy kívánja,
gyermekkorunk sok hosszú délutánja,
mely vissza nem tér s nem mond többet áment.
Olykor kísért még: – tán csak egy esőben,
de már nem értjük, mért is oly mesés;
mi sok találkozás volt és mi bőven,
mi sok viszontlátás és elmenés,
 
Rilke – Kosztolányi

 

Jövő

Választani túl késő,
Már semmire nincs idő
A jövő előttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,
Van aki félig és van aki végig,
Jól tudom, ez nem álom,
Van aki félig és van aki végig,
Annyi életem van, ahány halálom…
Európa Kiadó