Hónap: 2024 március

Mirad: el arco de la vida traza
el iris sobre el campo que verdea.
Buscad vuestros amores, doncellitas,
donde brota la fuente de la piedra.
En donde el agua ríe y sueña y pasa,
allí el romance del amor se cuenta.
¿No han de mirar un día, en vuestros brazos,
atónitos, el sol de primavera,
ojos que vienen a la luz cerrados,
y que al partirse de la vida ciegan?

Antonio Machado

Érzem, érzem, hogy midőn leszáll az éj,
Megtalálom a régi legendák asszonyát…

 Kiálltam számtalan próbát,
De éreztem, nincs már erőm.
Csókoltam mindenki lányát,
Volt néhány szeretőm.

De arcomra égett a reggel,
Ajkaimra fagyott a szó,
És okom volt százmillió,
Hogy megtaláljam a legendák asszonyát.

Gerendás Péter

Qué nubes! ¡qué furor! El sol temblando
Vela en triste vapor su faz gloriosa,
Y su disco nublado sólo vierte
Luz fúnebre y sombría,
Que no es noche ni día…

José María Heredia

El gato,
sólo el gato
apareció completo
y orgulloso:
nació completamente terminado,
camina solo y sabe lo que quiere.
El hombre quiere ser pescado y pájaro,
la serpiente quisiera tener alas,
el perro es un león desorientado,
el ingeniero quiere ser poeta,
la mosca estudia para golondrina,
el poeta trata de imitar la mosca,
pero el gato
quiere ser sólo gato
y todo gato es gato
desde bigote a cola,
desde presentimiento a rata viva,
desde la noche hasta sus ojos de oro.

Neruda

 

Ahiná
Mis pies son de la arena
Es mi sino la Sal?
Se empodera el silencio
Ahiná…

Bajo el agua no hay huellas
Que te puedan contar
Triunfan las soledades
Es mi sino la Sal!
Ahiná…

Paulina de Petris

Composición, musica, letra: Paulina de Petris

 

Beteg szívem most be tele-nagy,
Milyen jó volna máskor élni,
Máskor s tán máshol:
Láz, virágzás, gyönyörű Húsvét,
Jaj, itt nálunk, be fekete vagy.

Mikor halt meg itt a büszkeség
S volt jó itt élni nagy szivekkel,
Tele szivekkel?…

Rongy, züllöttség, bomlás és boru,
Csoda, hogy még vannak néhányan,
Szegény néhányan,
Kiknek kell még ilyen országban
Szabadságért a harc-háború.

Ady

Az élet egyre mélyebb
És egyre csöndesebb
És kincsesek a mélyek
Nyugodt roncsok felett.
A csillagok szelídek,
A bánat is pihen
S a nyugalom von ívet
Az égen és sziven.
Sok zene, zaj elalszik,
Sok vihar is elül,
Megyünk örök virradtig
Vígan, de – egyedül.
Fölöttünk a béke
Galambja repül.

Juhász Gyula

La vida es una posada en el camino donde debo
quedarme a esperar hasta que llegue por mí la
diligencia del abismo.

Pessoa

Preciso tiempo necesito ese tiempo
que otros dejan abandonado
porque les sobra o ya no saben
que hacer con él
tiempo
en blanco
en rojo
en verde
hasta en castaño oscuro
no me importa el color
cándido tiempo
que yo no puedo abrir
y cerrar
como una puerta …
preciso tiempo el necesario para
chapotear unas horas en la vida
y para investigar por qué estoy triste
y acostumbrarme a mi esqueleto antiguo

Benedetti

Szivem szívéből szól a dal
s remegve a homályba hal.
Beléd te pompás, bús borongás,
mely tört szivünknek álmot ad:
elérhetetlen, röpke szellem
ó, alkonyat!

Halkan kopogsz az ablakon
s kérded, miért nem alhatom.
S én felzokogva fátyolodba
rejtem könnyázott arcomat
s füledbe súgom, hogy mi bú nyom
ó, alkonyat!

Átfogsz karoddal csendesen
lecsókolod égő szemem
éjszínű fátylad csendbe rám csap
s a szenvedésem ellohad.
s csókol, ölelget enyhe csended
ó, alkonyat!

Kosztolányi

 

El tren de ayer se aleja, el tiempo pasa
La vida alrededor ya no es tan mía
Desde el observatorio de mi casa
La fiesta se resfría.

J. Sabina

Ülsz Moszkvában valamelyik nagy étteremben, nem ismersz senkit és téged
sem ismernek, és mégsem érzed magad idegennek. Itt meg mindenkit ismersz
és mindenki ismer, mégis idegen, idegen az ember… Idegen és magányos.

Csehov

 

 

Szokatlan-új itt ez a köntös,
pár évre szóló, szűk, de göncös,
rossz gúnya, melyet a könny öntöz,
beh otthonos lesz majd a régi,
a végtelen, a bő, közömbös.

Kosztolányi

Van a méhesemben egy szalmadívány. Mikor a napóra igen fekete vonással mutatja a délutáni időt, oda szoktam leheverni és olvasgatni, vagy szenderegni. Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség.

Gárdonyi

 

Ha festi őket vásznán Fragonard
fehérjük és rózsás színük fakócska,
olyan szegényes és olyan kopár,
mint kedvesedről e pár semmi szócska:

„Álomtul lanyha volt még”. Mostan íme
a zöld gyepágyba nyílnak tétován
lábuk virágzik, rózsálló kocsán,
kelletve önmaguk, mint holmi Phryne,

egész szemük elrejtik a pihében,
ahol gyümölcsvörös vegyül el ében
tollak közé s piros fut feketébe.

Majd egy madár rikolt, de a flamingók
meredten állnak s mint a láztól ingók,
egyenként lépnek álmaik egébe.

Rilke

Y ahora,
a envejecer bien como el jerez.
Ser también útil de viejo,
ser oloroso,
ser fino,
no ser vinagre,
ser vino.

Gloria Fuertes