Hogy vágyom innen el, el messzire,
hol kanyarog a vonatok síne,
s piros, zöld lámpa lángol biztatón,
oda, a sín felé tárom karom.
És nézek a mozdonyra, póznadrótra,
ott az öröm, ott a világ talán.
De itt maradok s toporgok vívódva,
mint a rabok a börtön udvarán.
Kosztolányi