Szerző: Fekete Attila

Rengeteg

maradj itt idejöttél
súgták a fák, zúgta a rengeteg
vágyott vissza a múltjába
vágyott vissza a testvéreihez,
de nem tudta merre menjen
nem találta a visszautat…

Kollár-Klemencz László

Itt valahol

a néni
Nem éri el a hegytetőt
Én követem a golyót bemegyek a lukon megállok a szívbe: halott vagy tudom
Követem a golyót bemegyek a lukon megállok a szívbe: halott vagy
Tovább a völgyben itt valahol
Virágok nyílnak itt valahol
Igaz szerelemnek itt valahol
Elmúlásnak hívnak itt valahol

Kiscsillag

A találkozás

szűk ösvényre érsz
és hirtelen megállasz,
mögötted hosszú csönd van és
némán előtted áll az,
kiért elhagytad mindened,
száműzetésbe mentél,
mert sorsodat ki fejtse meg,
ki az, ha ő se testvér?
Megállsz előtte, meztelen
sebed kitárva, melyet
a messzeségből melleden
nehéz hatalma ejtett.
És vársz, mint fáradt katonák,
hisz nincs már senkid itten.
Ő visszanéz az esten át,
csak néz, és meg sem ismer.

Pilinszky

Vékony jég

olvadt jégen korcsolyázol
veszélyes most minden mozdulat
hófehér nyári ruhádon
nyomot hagy a sötét pillanat
ne siess úgy
szép lány
nem kell úgy félni
nem kell úgy félni
ott van mögötted és nem kér sokat
ő csak néz
és lesben áll
hogy táncolsz azt nézi
ő sem a régi, már nem az a bűvös vadász
akire vártál
aki rád sem néz, mikor célba vesz
mégis szíven talál

Péterfy Bori

Ostrom után

 

Az ostrom közel estvélig tarta,
Az császár hada kárt nagyot valla,
 Ostromról aznap terek elálla,
Aznap húsz mázsa por mind elkölt vala.

Nagy bánatjok lőn az főpasáknak,
Egyött dolgokról tanácskozának,
Egy végostromot szolgáltatnának,
Hogyha nem nyernék, ők elszállanának.

Tinódi

Áthallások

Czap Gábor performansza a K28 galériában

“Köszönöm Kontur Balázsnak a lehetőséget, a bizalmat, és az értékes, örömteli együttlétet, Kontur Attilának a bizalmat, a K28 galériának az inspiráló teret, a fotós Fekete Attilának a türelmes, figyelmes jelenlétet.”

Czap Gábor

MarK 28 unread


Czap Gábor performansza a K28 galériában

„Köszönöm Kontur Balázsnak a lehetőséget, a bizalmat, és az értékes, örömteli együttlétet, Kontur Attilának a bizalmat, a K28 galériának az inspiráló teret, a fotós Fekete Attilának a türelmes, figyelmes jelenlétet.”


Czap Gábor

 

Tulipán

Az orcám tulipán,
feléd mutatnám,
a levele de színesen,
tekeredik a szívemen.
Az egész világot
rögtön odadnám,
ha a csúfot is széppé
vígasztalhatnám.
Muzsika vállán repülök én,
Gyönyörű táncán pirulok én.
Megesik a szerelem,
mint az anyaföld,
ha belehull a férfi,
szeme mohazöld.
Illat, illat a világ,
Szádon a szirom,
attól részeg pokol
és a paradicsom.
Az orcám tulipán…
Megesik a szerelem,
mint a magas ég.
ha belehull a lánka,
szeme csuda kék.
Csillagokba kiabál,
könny a szemeden,
belepusztul halál,
ha izzik szerelem.
Az orcám tulipán…

Szarka Tamás

Hitehagyott

Miben bízik hát a hitetlen?
A versben és a szerelemben.
Ki ebben, abban megcsalódott,
de eszét mégsem ölte meg,
a test s a lélek, föld s az ég
között megáll. Mit is tehet?
Kevésben hisz, de rendületlen
a versben és a szerelemben.

Nemes Nagy Ágnes

Dombvidéken


Hanton, dombon, dombvidéken jártam,
halmon, hegyen, hegytetőkön álltam,
s amit láttam, most, amit csak láttam,
hallja meg a világ: elkiáltom:
hantot láttam, napsütött mezőket,
halmot láttam, hegyet, hegytetőket,
és csatornát, csillogó folyókat
szántóföldet, erdőt, legelőket.
S van miért ha gondolkozni kezdtem,
értheted hogy értelmét kerestem:
mi lehet a célja-vége ennek,
ez eleven, tarka végtelennek?
De már félek, nincsen célja semmi
célja lenne legalább pihenni.
De már félek, nincsen semmi vége
nincsen a szívemnek menedéke.

Babits

 

Feltámadás

Álmodtam alvásunk aludtam álmunk
Felettünk mint levált fehér köröm
hullott alá a hold Beszivárgott
fenyegetően emelkedett a fény
Ilyentájt csúsztatják küszöb alá
a hírlapot szakadnak fel dörögve
redőnyök robajlanak át az
üres hűvösségen a teherautók
Süvítve nyílnak gázcsapok vízcsapok
Tea forr szelnek a szikkadt kenyérből
Csobogás és robogás ideje Takarítónők
ébredő visszérfájdalma Székek tetszhalálban
Szódáscsap felhörög a söntéspulton
kopasztott csirkefej feltámadása
Zöldesen mint Lázár de folytat mindent
ahol abbahagyta mert nem tud mást a város

Petri

I am ready

I’ll never know what you said
But I heard that you were talking when I
Turned my back that day
It hurt but the truth is I ask for it

I’m aware, yeah I confess I cross a line
I’m ok, yeah it’s alright I start the fire
I’m not afraid, yeah I’m prepared to burn alive
To lift the burden, the burden for all to see

That I am ready
I am ready
I am ready
To be revealed

I am ready
I am ready
Say I am ready
To be revealed

Sarah Blasko

Alkony

Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat,
veretik körülöttem az ősi dobot,
szaladok, hajnal, utánad.
Ez a csont-pufogás, ez a hanti-rege
hitemet hirdeti híven,
kataton bálvány, légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem.

Hell István

Tánc az élet


Táncot kivánnék látni, hintázó női testet,
Zenén lebegve könnyűt, toppanva halk neszűt,
Úszó, setét hajával csak fátyolos mezűt,
Kit nékem furcsa piktor, bús vágy, elémbe festett –

Hadd jönne s lengené szép estté ezt az estet,
Most hogy aléló pillám zokogni nehezűlt
S hogy nehezűlő szívem ím szakadni feszűlt
S azt sem tudja szegény, élni vagy halni restebb?

Tóth Árpád

Sakkjátszma

– Várj egy pillanatot.
– Ezt mondjátok mind, de nincs haladék.
– Te szoktál sakkozni igaz?
– Honnan tudod?
– Láttam festményeken és hallottam dalokban.
– Csakugyan elég jó sakkjátékos vagyok.
– De nálam aligha vagy jobb.
– Miért akarsz sakkozni velem?
– Az az én dolgom.
– Ahogy gondolod.
– Íme a feltételeim: hagysz élni míg meg nem versz. Ha én adok mattot neked elengedsz…Tiéd a sötét.
– Az illik is hozzám.

Bergman

Zichy Eugén Ödön kápolna

A közvádlók és bírák közül sohasem látta egy is sem Baradlay Ödönt, sem Baradlay Jenőt, s akkor még nem volt fotográfia kölcsönbemutató intézete létrehozva a híres emberek számára. A két név magyarbul németre fordítva számtalanszor összecseréltetik. Sok ember van, aki ma sem tudja kiválasztani Ödön és Jenő közül, melyik az Edmund, melyik az Eugen? E tévedést hivatalos okmányok bizonyítják. Mégpedig olyak, mikben nem is német, de magyar fordító tévesztette össze a két nevet…
Pár hét múlva rákerült a sor, hogy Jenő kihallgattassék. Azalatt összegyűjtötték ellene az adatokat. Szorgalmas, figyelmes életírói voltak, kik nem hagytak feljegyzetlen egy tettet, egy lépést sem, mely halálbűnt képezett e pillanatban; nem egy villanást, mely életére fényt vetett. Ez-úttal a sírbolt fényét.

Jókai

Tél utója

 

Kórház a tél; mit ér?
Élet, gyönyör csak az,
Ha újra visszatér
Az ifjú, szép tavasz.

Az erdő bérc fokán
Nem hatolt át a szél.
Az ember itt csupán
Csak él, csak éldegél.

Az idő folydogál
Szép lassan, egyaránt.
Künn a világ hogy áll?
Az itt senkit se bánt.

Vajda János

Szép új világ

Na persze, az ősi legenda a paradicsomról… Hiszen ez rólunk, napjainkról szól. Igen! Gondolkodjon csak el rajta! Annak a két embernek a paradicsomban megvolt a választási lehetősége: vagy boldogság szabadság nélkül, vagy szabadság boldogság nélkül; harmadik lehetőség nincsen. S ők, az együgyűek a szabadságot választották – nos, érthető –, utána évszázadokon át vágyakoztak a bilincsek után. A bilincsek után, értik? Nos, ez a világ bánatának gyökere. Évszázadokon át! S csak mi jöttünk rá ismét, hogyan hozzuk vissza a boldogságot… Nem, tovább, hallgassa csak tovább! Őseink Istene és mi közös asztalnál ülünk. Igen! Segítettünk Istennek, hogy végleg legyőzze az ördögöt, hiszen az ördög vette rá az embereket, hogy szegjék meg a tilalmat, és kóstolják meg a végzetes szabadságot, ő, a gonosz kígyó. Mi pedig csizmával odavágtunk a fejére – puff! S vége: újból itt a paradicsom. S mi ismét naivak és ártatlanok vagyunk, mint Ádám és Éva. Semmi zűrzavar, hogy mi jó és mi rossz: minden nagyon egyszerű, paradicsomian, gyermekien egyszerű. Jótevő, Gépezet, Kocka, Gázharang, Őrzők: mindez jó, mindez magasztos, nagyszerű, nemes, emelkedett, kristálytiszta. Mert ez óvja nem-szabadságunkat, vagyis boldogságunkat. Őseink meg morfondíroznának, töprengenének, a fejüket törnék: etikus, nem etikus… 

Jevgenyij Zamjatyin

Home office

Karanténban létezők,
vírussal telt képmezők,
párhuzamban egyedül,
mibennünk mi menekül?

Ülök, és a fényt nyelem,
Hol jársz, kedves félelem?
milyen belső tájakon
korzózik a fájdalom?

Nem az sajog, ami van,
hanem a bizonytalan,
felhőként türemkedő,
körbetekergő idő.

Lackfi