Bejárás

– avagy városi séta hajléktalanokkal

„ … Igen, azt gondolom, hogy olyanok, mint én. Hogy nem mások, hanem ugyanúgy, mint én. Igen, nem. Nem zavar a fanyar illat. Ha leül mellém a parki padra. Nem, maradok. Ha megszólít, visszaszólok? Barátsággal, nyitott szívvel. Hogy félek-e? Soha. Nem, soha. (HAZUDOK, MONDOM.)

Miért van az, hogy ha az utcán, villamoson, a piros lámpáknál udvariasan megszólítanak a hajléktalanok, mindig belenéznek a szemembe? Én pedig sosem nézek vissza. Elfordulok. Menekülök. Magamba. Vissza. A zavarba. Ők meg rám néznek. Mindig. Rám néznek. És néznek. Látnak. Azt, ami van. Azt, ami még van, azon kívül, ami nekünk van.”

Alföldi Róbert

Kompánia Színházi Társulat: 5 ablak

 

Kompánia Színházi Társulat: 5 ablak

 

 

Ablakok vesznek körül minket. Időnként ezeken át nézünk önmagunkba. Furcsa, sötét, szép, kétségbeesett, ijedt és groteszk képeket látunk. Nem akarunk tudni róluk, de néha ilyenek vagyunk. Ablakok, amiken keresztül látunk, és látszódunk. Ablakok, amiken keresztül választ keresünk arra, milyenek vagyunk, miért van szükségünk egymásra…

Előadók: Czap Gábor, Hantos Násfa, Horváth Brigitta, Kálmán Anikó, Lukács László, Lukács Máté, Lukács Mihály, Mayer Zita, Mózes Zoltán, Szalay Henrietta, Kemény Rozi
Rendező: Krzystof Żyliński
Díszlet- és jelmeztervezők: Kiss Gabriella, Bellerová Soňa
Művészeti munkatárs:Lukács Máté, Lukács Mihály
Zene: Wawzryniak Michail, Lukács László, Heppes Miklós

Megbékélés

 

_FA_8121

 

„Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
   Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy – mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek, 

Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
   Csak egy éjszakára:” 

Gyóni

_FA_8206-Edit

Vadóc

 

_FA_7988-Edit

„A fekete macska búsan bandukolt.
Nem csoda, hisz szegény csonkafarkú volt.
Tizenharmadikán, s persze pénteken
lett kunkori dísze ilyen éktelen.
Azért vesztett el abból egy darabkát,
mert az úton maga előtt szaladt át…”

Romhányi

Régi dal

 

_FA_7955-Edit

 

„…
Egy régi dal, egy régi vágy,
Egy éjszaka és így tovább.
Szegény fiú…a trónörökös…
Szegény leány…Szabad Nép, a Szabad Nép…bámultam a felnőtteket…
Nem hinném azt, hogy akkor gondoltak reám
És mégis én most itt vagyok,
És nem tudom, mi lesz velem,
Bár sejteném az életem…”

Illés