Elfeledve


Ott van a mult elfeledve,

És eladva az a föld,
Hol pihennek a nagy ősök,
Kik szerezték vérökön
Azt is, amin ők mulatnak…
Idegenek jól aratnak
Vérben ázott térökön.

Vajda János

Egy gondolat “Elfeledve” bejegyzéshez

  1. Már mesélni sem tudó kövek, elsüllyedve az avarban, körbe ölelve korhadt fákkal, emlékeztetnek a múltra. A múltra, amelyben lehetnek vérrögök, vérben ázott földek, fájdalmak, de jelen vannak a fények, az életet adó zöldek, a folytonosság és a remény is.
    Szépek a képek!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük