Sírdombjáról kurta nyárnak
egyszer ők is útra szállnak.
Észak útján, soha délnek
– zeng fölöttük sorsos ének –
soha hadban, csak magukban,
szél előttük, hó nyomukban,
éjszakázva rom-berekben,
dúlt falukban, rengetegben.
Jaj, magányos, kósza fajta,
árvaságnak átka rajta.
Napsugárban, felleg-árban,
tél-szakában jár magában –
úgy vesz el az Éjszakában.
Áprily Lajos