Szél támad, szárukat vadul tépi-cibálja.
A rózsák szirma az utak sarába hull.
Ó kedves, szedd le mind, hisz álmaink virága
Holnapra megfakul…
Utcák fényeibe az égbolt belekábul
A szellem úgy örök hogy az anyagba zárul
Szerelmünk emberi bennünk otthonra lel
Örök a szerelem sóváran pusztul el.
Apollinaire