Volt nekem egy ritka kincsem
és a nevem volt a neve,
ragyogott az egész világnak
és én boldog voltam vele.
Beköltöztem a nagy városba,
hogy mutogassam kincsemet,
s a városban, a tolongásban
jaj, egyszer elveszett!
Babits
Fattila Fekete Attila Fotóblog
köznapi képek kavalkádja – a képek csak írásos engedélyemmel használhatók fel!
Elárvult, elveszett Kincsem, amelyet felfalt a város hanyagsága, nemtörődömsége. Még magán viseli a dicső múlt szépségének maradványait, a pattogzó festék, a lehulló vakolat, a megbecstelenített fal, amellyel az utókor kifejezi a szépség iránti vakságát, nemtörődömségét.
Még hallani a lehangolódott zongora üresen koppanó hangjait, a kísértetként visszajárók lépteinek surranását a termek között. A régi dicsőség, csillogás illúziója még felidőzhető, a télikert ablakai előtt állva. Szomorú körkép az elmúlásról egykori Kincsemről.