ez így egy szép családi történet, csak hát úgy végződik, mint minden más történet, s minden történet rosszul végződik, mert a történetek mindig a leépülés történetei, mert a történetek hősei mindig leépülnek
Krasznahorkai-Tarr
Fattila Fekete Attila Fotóblog
köznapi képek kavalkádja – a képek csak írásos engedélyemmel használhatók fel!
Hát, a leépülés nem túl épületes. A kép az indulat, az ökölbe szorított kéz, a félig lehajtott fej – a már ennyi elég, a lemondás – semmi nem változik – és mégis együtt.
Ismét telitalálat a kép és a szöveg.
Köszi szépen, de bevallom saját értelmezésem. Indulat a jelenetben nem volt, legalábbis akkor nem láttam bele, föl sem tűnt az ökölbe szorított kéz. Valami szöszt szedett le, talán azt zárta öklébe. A lemondás azért megvolt…