Hisz úgyis téli álom már nekem e földi lét,
Amelyből felriadok olykor s mint a fák,
Az ég felé jajongok s messzi fény, feléd,
S az Urat hívom tanuságomúl, hogy itt vagyok…
Ó fényből árnyba változó világ!
Az életed fölötted ellobog.
Füst Milán
