Fattila Fekete Attila Fotóblog

 

Otro año que queda atrás
Mil momentos que recordar
Otro año, mil sueños más
Hechos realidad
Los problemas vienen y van
Y al final todo sigue igual
No hay montaña que pueda más
Que la voluntad

Hernaldo Zuñiga Gutierrez

 

Con mi burrito sabanero, voy camino de Belén
Con mi burrito sabanero, voy camino de Belén
Si me ven, si me ven, voy camino de Belén
Si me ven, si me ven, voy camino de Belén

El lucerito mañanero ilumina mi sendero
El lucerito mañanero ilumina mi sendero
Si me ven, si me ven, voy camino de Belén
Si me ven, si me ven, voy camino de Belén

Con mi cuatrico, voy cantando, mi burrito va trotando
Con mi cuatrico voy cantando, mi burrito va trotando
Si me ven, si me ven, voy camino de Belén
Si me ven, si me ven, voy camino de Belén

Tuki tuki tuki tuki, tuki tuki tuki ta
Apúrate, mi burrito, que ya vamos a llegar
Tuki tuki tuki tuki, tuki tuki tuki tu
Apúrate, mi burrito, vamos a ver a Jesús

Hugo Blanco

Állok, lábamnál tócsa nő
a pocsolyához – az a dolga.
Bevont farokkal bú elő
az eb, hogy lábam megszagolja.
Kövér az ég, az üdv a gondja,
pislog, dagad a püspök dombja,
fütyülnék s számra pára jő –
hát megfontoltan, mint a dudva,
gőzölgök szépen, komolykodva,
révedek én is, révedő.
Fütyültem könnyedébb koromba…
Esik, hogy nőjön sár meg bodza,
csak egy hűvösen heverő
répa, egy jámbor meszelő
meg én hallgatjuk gondolkodva.
Lassudad, országos eső
hulló hajamat panaszolja.

J. A.

Csillog a bozót,
Ága-boga ázik…
Nem jutok szárazon
Addig a házig.

Vízben, sárban
Cuppogva járok…
Majd ha bozót leszek,
Esőt kívánok.

Weöres Sándor

Kihűl a nap az alkonyi grafitban.
Tágasságával, mélységeivel
a néma tenger arcomba világít.
Öreg vagyok Nem hiszek semmiben.
Öreg vagyok, lerombolt arcomon
csupán a víz ijesztő pusztasága.
A szürkület gránitpora. Csupán
a pórusok brutális csipkefátyla!
Hullámverés. Aztán a puha éj
boldogtalan zajai. Vak rovar,
magam vagyok a rámsötétedő,
a világárva papundekliban.
És egyedűl a feneketlen ágyban.
És egyedül a párnáim között.
Magam vagyok az örökös magányban.
Akár a víz. Akár az anyaföld.

Pilinszky

Hol a vonó, mely úgy bemarna
lelkembe, művész hangszere,
királyi fülnek szánt zene,
húr, melynek lenne oly hatalma,
mint hangodé, talány-cicus,
szeráfi macska, macska-démon,
kiben mint egy angyalba, fínom
minden tag, és harmónikus?!

Babits

Tengo miedo -Y me siento tan cansado y pequeño
que reflojo la tarde sin meditar en ella.
(En mi cabeza enferma no ha de caber un sueño
así como en el cielo no ha cabido una estrella.)

Sin embargo en mis ojos una pregunta existe
y hay un grito en mi boca que mi boca no grita.
¡No hay oído en la tierra que oiga mi queja triste
abandonada en medio de la tierra infinita!

Neruda

 

En el portal de Belén, hay estrellas, Sol y Luna
La Virgen y San José, y el Niño que está en la cuna
Todos le llevan al Niño, yo no tengo qué llevarle
Le llevo mi corazón, que en el mundo es lo que vale
Ande, ande, ande, la marimorena
Ande, ande, ande que es la Nochebuena
Ande, ande, ande, la marimorena
Ande, ande, ande que es la Nochebuena

 

Campana sobre campana
Y sobre campana una
Asómate a la ventana
Verás el niño en la cuna
Belén, campanas de Belén
Que los ángeles tocan
¿Qué nuevas me traéis?

 

Pero mira cómo beben los peces en el río
Pero mira cómo beben por ver al Dios nacido
Beben y beben y vuelven a beber
Los peces en el río por ver a Dios nacer

Yo voy soñando caminos
de la tarde. ¡Las colinas
doradas, los verdes pinos,
las polvorientas encinas!…
¿Adónde el camino irá?
Yo voy cantando, viajero
a lo largo del sendero…
-la tarde cayendo está-.
„En el corazón tenía
„la espina de una pasión;
„logré arrancármela un día:
„ya no siento el corazón”.

Y todo el campo un momento
se queda, mudo y sombrío,
meditando. Suena el viento
en los álamos del río.

La tarde más se oscurece;
y el camino que serpea
y débilmente blanquea
se enturbia y desaparece.

Machado

En ti estás todo, mar, y sin embargo,
¡qué sin ti estás, qué solo,
qué lejos, siempre, de ti mismo!
Abierto en mil heridas, cada instante,
cual mi frente,
tus olas van, como mis pensamientos,
y vienen, van y vienen,
besándose, apartándose,
en un eterno conocerse,
mar, y desconocerse.
Eres tú, y no lo sabes,
tu corazón te late y no lo siente…
¡Qué plenitud de soledad, mar sólo!

Juan Ramón Jiménez

 

yo también tengo ruinas
y si acudo al pasado
ya no sé a quién o a quiénes
busco entre los escombros
son ruinas sin prestigio
sin guías y con musgo
inmensas y mezquinas
señas de lo que fui

Buzatti

 

váratlanul egy igen-igen öregnek s elhagyatottnak látszó katonai építmény körvonalai rajzolódtak ki a kristálytiszta esti égen. Giovanninak megdobbant a szíve, mert hisz ez lehetett az Erőd; csak épp minden: a táj is, falak is komor, barátságtalan légkört árasztottak. Körbejárta, de nem talált rajta semmiféle bejáratot. Noha sötét volt már, egyetlen ablak sem volt kivilágítva, s a falakon sem égtek az őrszemek lámpásai. Csupán egy denevér cikázott ide-oda egy fehér felhőfoszlány alatt. Drogo végül is elkiáltotta magát: – Hahó! Nincs itt senki? Ekkor a falak alatt összegyűlt árnyékból előbukkant egy ember, afféle szegény vándor; ősz szakálla volt, kezében kis tarisznya. Nem sok látszott belőle a félhomályban, csupán a szeme fehérje világított. Drogo hálásan nézett rá. – Kit keresel, uram? – kérdezte az ember. – Az Erődöt keresem. Ez az? – Itt már nincs erőd – mondta az ismeretlen, jóindulatú hangon. – Ez be van zárva, vagy tíz esztendeje nem lakik benne senki.

Buzatti

 

A titokterhes ismeretlenségbe
Lomhán indul az utolsó hajó.
Egy piros kendő még lobog a szélben,
Egy asszony a parton még integet…

Hát menjenek! Hagyják el ezt a tájat,
A lusta ködöt, a meddő avart,
Ne hallják tar gally őszies sirámát,
Ne lássák lassan tűnni a magyart, –
Mint gyérül egyre, vad vízként kicsapva
Szűk Európa irígy szigetén…
Mint borul rája enyészet homokja
És siratatlan’ mint vesz el, szegény!

Juhász Gyula

El tiempo pasa nos vamos poniendo viejos
y el amor no lo reflejo como ayer.
Y en cada conversación, cada beso, cada abrazo
se impone siempre un pedazo de razón…

Vamos viviendo viendo las horas que van muriendo
las viejas discusiones se van perdiendo entre las razones.
A todo dices que sí, a nada digo que no
para poder construir la terrible armonía
que pone viejo los corazones.

Pablo Milanes
R.I.P

Soha nem jövök kísértésbe, hogy értelmiségiként nézzek erre a sportra, vagy akár csak értelmes emberként, ha így tennék, akkor látnám azt, amit a barátom – kicsit kevesebbet –, ezt a megvetésre méltó bunkóságot, kulturális ürességet, félelmes kultikus cicomát, a szórakoztatóipar törvényeinek való kiszolgáltatottságot, a korrupciót, a bűntettbe forduló szociális kompenzálásokat, mindazt, ami körülveszi a futballt, sőt, emelné föl szigorúan a barátom a mutatóujját, hozzá tartozik, belőle nő ki az erőszak, amely olyannyira otthonos a lelátókon, ez a folyamatos frusztráció, mely nélkül nincs szurkolótábor.

Esterházy Péter

 

Egy reggelen az öreg Gálic néni eljött Mamáért. A két asszony kopott kendőbe bugyolálva, karjukon vödörrel, a vödörben súrolóronggyal és súrolókefével, a csikorgó hidegben kiállt a »placcra« a Deák Ferenc téren, a többi napszámos asszony közé. Itt, a munkapiacon válogattak a nagyságák maguknak mosónőt. Az üzletek és irodák innen hívtak súrolóasszonyokat, rendszerint éjszakára, hogy a nappali üzletmenet meg ne akadjon.

József Jolán

Bruscamente la tarde se ha aclarado
Porque ya cae la lluvia minuciosa.
Cae o cayó. La lluvia es una cosa
Que sin duda sucede en el pasado…
Patio que ya no existe. La mojada
Tarde me trae la voz, la voz deseada,
De mi padre que vuelve y que no ha muerto

Borges

Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik…
Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen.

Márai

 

Cambia lo superficial
Cambia también lo profundo
Cambia el modo de pensar
Cambia todo en este mundo

Cambia el clima con los años
Cambia el pastor su rebaño
Y así como todo cambia
Que yo cambie no es extraño

Mercedes Sosa

 

¡Si yo hubiera podido, oh Cádiz, a tu vera,
hoy, junto a ti, metido en tus raíces,
hablarte como entonces,
como cuando descalzo por tus verdes orillas
iba a tu mar robándole caracoles y algas!

Bien lo merecería, yo sé que tú lo sabes,
por haberte llevado tantos años conmigo,
por haberte cantado casi todos los días,
llamando siempre Cádiz a todo lo dichoso,
lo luminoso que me aconteciera.

Rafael Alberti

 

He venido al desierto pa’ reirme de tu amor
Que el desierto es más tierno y la espina besa mejor
He venido a este centro de la nada pa’ gritar
Que tú nunca mereciste lo que tanto quise dar
Que tú nunca mereciste lo que tanto quise dar
He venido al desierto pa’ reirme de tu amor
Que el desierto es más tierno y la espina besa mejor
He venido a este centro de la nada pa’ gritar
Que tú nunca mereciste

Lhasa

 

 

Money makes the world go around
The world go around
The world go around
Money makes the world go around
It makes the world go ’round….

Money makes the world go around,
The world go around,
The world go around,
Money makes the world go around,
Of that we can be sure.
on being poor.

Kabaret

 

az összes embert mind elbűvölik ők, ki elér közelükbe.
És aki esztelenül közeleg s meghallja a szírén-
zengzeteket, felesége s az apró gyermekek otthon
azt többé sosem üdvözlik, neki már nem örülnek,
mert csengőszavu dallal a két Szírén megigézi;
ülnek a réten ezek, s körülöttük az emberi csontok
nagy sokasága hever, rothad, zsugorodnak a bőrök.

Homérosz