Temetősz

Én vagyok, én, ki ajtódon kopogtat,
És minden ajtó előtt én vagyok csak,
Ne félj tőlem, bár észre sem veszel:
Hogy is láthatnál meg egy kis halottat?
…
Mikor megvénülünk, s végére jár az élet,
Jó idézgetni a boldog emlékeket.
Megvénültök ti is, egyszer csak őszbe értek.
Ezért, jó uraim, hát kegyelmezzetek,
Hogy a felhők ne gyilkolják az embert.

Nazim Hikmet Rán – Rónay György

Darabokban

Ya sé que no tengo que volver a hacerme ilusiones… No, no, no es eso… Pero hasta ahora… cuando hemos tenido un problema… que nunca han sido importantes, pero en fin…, pues hasta ahora hablábamos, soñábamos y… al final, con un beso y un abrazo, pues… menos. Con una simple mirada nos volvíamos a entender… Por teléfono no es lo mismo… Por teléfono lo que se ha acabado se ha acabado.

Cocteau

Nemzetvezető

borzasztóan fontos dolog, hogy az ember miként cselekszik és viselkedik az életében. Úgy, ahogyan elvárják a polgári konvenciók, vagy a fasiszta nagytanács, vagy a kommunista központi bizottság és annak informátorai? Vagy úgy, ahogyan ő jónak gondolja, tehát hű önmagához, és nem fogad el külső befolyást? Ez nagyon nagy kérdés, mert egy embernek azegész életvezetése azon múlik, hogy önmaga mer-e lenni, még akkor is, ha szembekerül a közhangulattal és a tekintélyekkel, vagy behódol ezeknek az úgynevezett konformista nyomásoknak.

Popper

Zongora

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szívemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

Ady

Égi propaganda

a Dunakanyar egyik meg nem nevezett településének könyvtárában elérhető a Meseország mindenkié című mesekönyv. Pontosabban csak elérhető volt: az érintett település polgármestere leszedette a könyvet a polcról, miután valaki feljelentést tett a kormányhivatalnál miatta…. A polgármester azt mondta a Vác Online-nak, hogy azért kellett eltüntetni a könyvet, mert a könyvtár az iskola közelében van, és törvény tiltja, hogy LMBTQ-tematikájú könyvek a szabadpolcon lehessenek. Egyúttal köszönetet mondott az „élesszemű olvasóknak”, hogy feljelentést tettek.

Telex

Pecsételjünk

Én is gyakran álldogáltam mostanában a peronon, én is gyakran néztem az éjszakai eget, ahol most az én filmem pergett, lefektettem Mášát a mennyboltra, ahogy Hubička forgalmista úr Zdeničkát a távíróasztalra, és egyik fehérneműdarabot a másik után húztam le róla, de amikor Máša már meztelenül feküdt az egész égbolton szétterülve, nem tudtam, mit csináljak vele. Illetve tudtam, de még nem voltak tapasztalataim ilyen téren, mert még sohasem voltam női testben, kivéve azt az időt, amikor még az anyám hasában voltam, de erre nem tudtam visszaemlékezni…

Hrabal

Szánkó

Hív a kicsi ház, csalogat a cél,
szánkózó éltem
eljövendő éke:
hol szívemre hull meleg virágillat,
selyemfüggöny és szerelem és béke.
Földrengésrázta, kietlen romok –
Csend-halál-varjak, –
kerítésszilánk – hó – …
Az út mentén egy ásítozó árok
halott ember és összetörött szánkó!

Dsida

Entrópia

 

Azt hisszük, hogy az evolúció valamilyen csodálatos módon egyre nagyobb összértéket és rendet hoz létre a földön. Most, hogy környezetünk puszta szemmel is látható módon válik szétesővé és rendezetlenné, talán első alkalommal kezdünk kételkedni az evolúcióról, a haladásról és az anyagi értékeket képviselő dolgok keletkezéséről alkotott elképzeléseinkben.

Jeremy Rifkin

Kíváncsi portrék

 

Én vagyok a kíváncsi! Monodráma Ady Endre titkos szerelméről a Kettőspontban.
Főszerepben: Pusztai Luca Lili
Írta és rendezte: Formanek Csaba

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Vörösmarty

Cirkuszt a népnek

 

Csak tessék. Csak tessék. Csak befelé. És folyvást.
Arannyá változtatom az üveget.
Transzvesztita, gyűlöletbe bújva. Néhány tréfás rúgás.
De nem fog fájni: esküszöm.
Teremtőm. Milyen egy cirkusz közönség nélkül?
Szánalomból feldörgő tapsuk nélkül.
Rokonszenvük. Hipnózisuk. Rettegésük nélkül.
Csak tessék. Csak bátran. A sátor készen áll.

María Elena Cruz Varela

Léleklépcső

Leszállok az alsó régiókba
lassan, csigalépcsőn ballagok
szürke falak
messzi út, lejjebb, lejjebb,
egyre lejjebb, s fények, foltokban
terjedő éles fények villogása.
Vörös és vad, zöld és sárga hangok,
ízek zenélnek
míg a lépcsőn leérek:
nincs is lábam, nem is értem,
de itt vagyok a valahol s a semmi között.

Koppány Péter

Az elmúlás

Az elmúlás kiáradt. Halált egymástól vesznek
A hímek. Megbukott a szív. Nyomor, kín, baj, vadság
Paréjja nő a kertben. Álom, remény, szabadság
Elszáradt. És hold és nap cserélve fönn repesnek.
Nincs más világosság itt, csak a halál. A száraz
Észben más mentség nincsen, csak a halál. Nincs vígasz,
Csak a halál. Fedél nincs, csak a halál. Ki hí, az
Csak a halál. Nincs válasz, csak a halál a válasz.

Szép Ernő

Gyerekkel a karján

Távolodnak tőlünk az anyák, kiürülnek álmainktól, mint az edények.
Mellük, akár az otthoni csiprok, kanalak, csészék, ajkunk kihűlt formáit őrzi.
Szél ver minket, férfivá, késsé élesít a fenőkő- idő.
Csak az anyák tudják mohó, lármátlan iszonyattal a fiakat nézni,
ha kenyérszegő késként csobogó mellükre szaladnak.

Farkas Árpád

Az utolsó lakó

Egyik nap, a nyárelő egy szeles, tágas délelőttjén megint olyan boríték akadt a kezébe, amely egy már nem létező utcába irányította volna. S hozzá még a levél tértivevényes, és küldője a kerületi tanács. Barnabás Gyula, Sodrony utca 11/b. A jóöreganyátokat! Egy szanált utcában 11/b! Vissza a levélosztónak, lecsapni a bádogpultra, botrányt csinálni! De hamarosan tisztázódott, a nagy bontási területen ez az egyetlen ház, a Sodrony utca 11/b., amely még mindig létezik. Ki tudja, miért?
Ott lebeg múlt és jelen között. S benne az utolsó lakó.

Vészi Endre