A Főkukac álmodozik

A Nagy Horgász rosszat álmodott. Azt álmodta, hogy üldözik, egyik sarokból a másikba kergetik, s nem találja sehol a helyét. Gyorsan felébredt, mert egy horgász akkor alszik el, és akkor ébred fel, ami-kor akar, tökéletesen működik a belső csörgőórája. Erről lehet megismerni a hor-gászokat, meg arról, hogy ha kinyitják a szemüket, rögtön kipattannak az ágyból. A Nagy Horgász is kipattant az ágyból, s rögtön felébresztette a Főkukacot.
– Ébresztő, hétalvó! Itt a reggel, szól a vekker!
A Főkukac mérgesen morgott.
– Nem hallottam semmiféle vekkert. Mi olyan sürgős?
A Nagy Horgász suttogva magyarázott, mint aki nagy titkot ad át.
– Meg akarom osztani veled az álmomat.A Főkukac a vállát vonogatta, gúnyosan dünnyögött.
– Egyedül is tudok álmodni. Nincs szükségem más álmára.

Csukás István

 

Partra vetve, feledve

Én nem tudom, hogyan, mi volt. A locska őselem,
a víz kihűlt és nagy hideg zuhant rám hirtelen.
Szívemből rémület szökellt, mint bokorból a vad,
kiáltottam vón s keserűn szájon vágott a hab.
A hátam mögött szüntelen valami ordított.
Iszonyúbb volt, mint óriási tarajos gyíkok
csordája, az a tenger ott s én küzdöttem vele,
elfeledtem, hogy mit sem ér az ember élete.

J. A.

Tószunnyadó

Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak…
Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek…
Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?…

Vajda János

Walpurgis

Ez az éjszaka biztos Walpurgis
Ha már kétszázzal megy a Wartburg is
És te most benne vagy, mert benne vagy
Mert miért is ne lennél benne abban
Hogy kacagva matasson rajtad három
Asszony, és csak akkor hagyják abba
Ha már harmadszor szólsz, hogy „Elég!”
De az is lehet, hogy még akkor se
Holnapig boszorkányszombat van
Csak a kikapcsolódat kapcsold be!
Ha most elengednéd a kormányt
És tövig nyomnád a gázpedált
Becsukott szemmel is odatalálnál
Ahol többé már semmi meg nem árt

Sziámi

Fakulás

Az őszi sárban már magamban járok,
s lábam nyomában a Kaszás üget,
hajam deres lett és az utcalányok
másnak mutatják már a mellüket,
s a csillagok is már fakóbban égnek,
mint egykor égtek, mikor este lett:
ajánlom bűnös lelkemet az égnek,
s az út sarának vézna testemet.

Villon – Faludy

Secret art

Beyond watching eyes
With sweet and tender kisses
Our souls reached out to each other
In breathless wonder
And when I awoke
From a vast and smiling peace
I found you bathed in morning light
Quietly studying
All the messages on my phon

Banksy

Vége – volt egyszer egy Ódry Színpad

 

mert ahogy beviszik, mert ahogy csak a küszöbére lépnek, hát az nem lesz már sehol, nem lesz már, mert az nem lesz már ugyanaz a templom. Az Úr onnét már kiköltözködött, eltávozik, uram mihelyt belépnek, és nem marad utána csak üres csarnok, amely talán jó Caligulának, de nem az Úrnak…

Székely János

Csend őrtelen

 

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

J. A.

Zaci

 

megvannak a vijjogó bajok,
ha pénz nélkül jön Margot hálni meg.
Szivem halálra gyűlöli. Fogod
mindjárt kabátod, szoknyád, réklidet,
gyapjú gyanánt a zálogba vihedd!
S kezét csipőre téve bőg nekem
az Antikrisztus, hogy, Jézusra, nem,
ő nem teszi! Hát jól képen kapom, –
az orra fölött hordja kézjegyem
e bordélyban, hol szállásunk vagyon.

Villon;  J. A.

Zálogban

 

75 év körüli néni: „A férjem nővére négy évvel ezelőtt halt meg. Maradt ránk tőle egy nyaklánc egy szép medállal és egy gyűrű. Amikor az uram megbetegedett, akkor adtuk be először. Most, hogy egy éve egyedül vagyok, nagyon nehezen jövök ki a nyugdíjból. Amikor a rezsit, a gyógyszert kifizetem, marad a megélhetésre 15 ezer forint és most itt a fűtésszezon. Félek, hogy nem fogom tudni kiváltani, pedig ezek az ékszerek nem is az enyémek, mégis nagyon rossz érzés.”

https://magyarnarancs.hu/tudomany/zaloghazak_magyarorszagon_-_pa_kis_aranyom_pa-70457

Öregség

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Áprily Lajos

Napos oldal


Tündér, hová tűntél?
Ez a napos oldal,
Nézd, vízipisztollyal
A felhőkre lődözök!
És arra célzok, hogy csak
Nevessünk együtt a sorssal,
Hány pálya vár
Az Ég és Föld között!

Mert, aki ül: a sorsa is ül,
De, aki mozog: mozog a sorsa is.
Úrrá lehetek a végzetemen,
Vagy maradhatok nála szolga is
Egy életre halálra ítélhet engem…
Egy életre életre-halálra
Ítélhet engem,
Inkább felszabadítom magam,
És teszek egy sétát a végtelenben.

 


Sziámi

Gyermekkor

Jó volna eltűnődni, hogy hová ment,
az, ami nincs, de lelkünk úgy kívánja,
gyermekkorunk sok hosszú délutánja,
mely vissza nem tér s nem mond többet áment.
Olykor kísért még: – tán csak egy esőben,
de már nem értjük, mért is oly mesés;
mi sok találkozás volt és mi bőven,
mi sok viszontlátás és elmenés,
 
Rilke – Kosztolányi

 

Jövő

Választani túl késő,
Már semmire nincs idő
A jövő előttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,
Van aki félig és van aki végig,
Jól tudom, ez nem álom,
Van aki félig és van aki végig,
Annyi életem van, ahány halálom…
Európa Kiadó

Bús rom

 

Bár kincs,
ha nincs:
arany,
ha van:
dúsabb, kinek fájdalma van;
csak az, csak az vigasztalan,
akin
a kin
nyomot nyomott
s úgy hagyta őt, mint egy romot,
úgy hagyta, mint egy bús romot.

Babits

Írógép előtt

Most eleresztem ujjaimat az írógép billentyűin, és nézem, mit írnak? Szaladjatok, kis csikók, szaladjatok! Az alaktalan márványtömbben szobrok rejtőznek… a legszebb szobrok, minden szobor… csak ki kell fejteni. Így rejti magában az írógép billentyűzete is a legcsodálatosabb költeményeket – vigyázzatok, ti csodálatos ujjak, micsoda sorrendben ütitek le őket! Óh milyen nagy, különös, veszedelmes dolgok bújhatnak itt – mennyi felelősség van rajtatok, ti könnyelmű ujjak!

Babits