Közöny

Fölpaprikázva, s megvezetve, népem,
Nyakadban ízlésed szerinti úrral,
Ha olvasol, hát félreolvasol,
És fényes nappal vészharangozol;
Tárulkozó elfojtásodat értem…
Kőbe vésett alkotmány a jutalmad!
Fék: nem bilincs. Otthonos lett a káosz,
A tisztázás helyett a lágy maszat.
Pörös szájak befogva? Nagydarab
Megmondóemberek pálcát ragadnak.

Térey

Hajó

Áldott legyen, ti most nyíló leányok,
Ki közületek szerelembe bágyad,
S testével és édes, tüzes sóhajjal
Melengeti az árva férfi-vágyat.
Sötét hajó a lomhán ringó élet,
S rejtett kamráin vak patkányok rágnak
De ti kússzatok bús fedélzetére,
Ragyogó koszorúnak, dús virágnak.
Boldog hajó, ki így ér kikötőbe,
Hol elcsitul a szív romlott kazánja,
És megpihen virágokkal benőve…
S boldog hajó, ki árván s céltalan
Nyílt tengeren teng, és nincsen hazája

Tóth Árpád

Gyógyító halál

„Enyém az élet – ujjongott -, mert majdnem enyém volt a halál. Végre igazán élek.”
Délben egy kiskocsma lugasában ebédelt. Sárga bort iszogatott, cigarettázott. Ismeretlen utcákon kószált estélig. Nézte a mesterembereket a műhelyekben, a gyakorlatról hazafelé menetelő, poros, izzadt katonákat, a gyermekeket, akik sántikálóiskolát játszottak.
Éjjel pedig, hogy szobájába lépett, hol állandóan a kötelesség jármában görnyedezett, ezt írta naplójába:
– Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is.

Kosztolányi

Fast food

 

Amikor majdnem színültig van már
hínárral, algával, nyaralómócsinggal
(a víz épphogy ellepje!),
megvárjuk, amíg egyenletesen,
szürkén izzik a Nap fűtőspirálja,
akkor a gyorsfőző KEMPING-patentfazékra
rákattantjuk az eget.
Az aprítórákokat elevenen
hajítjuk a lobogó lébe,
ezek berregve kockára darabolják
az egészben feltett
üdülőgerincet, és agóniájuk közben
levendulaszínű felhőt lövellnek
ez kölcsönzi
az önálló fogásnak is bőséges
„Beutalt-ragu”
különleges színét és zamatát.

Petri

Día de Muertos

La muerte es tan ostentosa
que hasta se pone sombrero;
pa lucirlo por la calle
cuando se va de paseo.
Con sus cejas arregladas
y su estola sobre el hombro;
se para por las esquinas
para arreglarse los ojos.
Lleva vestido de flores
y collar anaranjado;
y le sobra cinturón
aunque lo lleve apretado.
Y sin poder evitarlo
se le ven todos los huesos;
porque es en la pasarela:
¡Ella! La diva del tiempo.

Julie Sopetrán

Mindent látó szem

Mert tudjátok meg, érdemes hívek, hogy valójában nem is a szem lát, hanem az elme. Az elme ellenőrzi a szem és a lélek látását, a fül és a lélek hallását, az orr és a lélek szaglását és így tovább. Az elme magyarázza, mit rejt a kép, a hang, az illat, s ezernyi más jel, mit rejt a világ. Ám az elme, szerzetesek, oly önhitt hatalmasság, hogy nem érdekli, mi a saját képzete és mi a valóság.

SU-LA-CE

Napok hordaléka

 

A tegnapot, mint elhasznált zsebkendőt
ma eldobom, mi volt, szükségtelen,
világmegváltó nagy köveket hordok
szívem helyén, a súlyuk viselem,
új felhők úsznak, új napok születnek,
új limlomot hoz minden holnapom,
s a gondokat, mit nem fogad be senki,
a vállamon örökkön hordhatom.

Kapui Ágota

Árnyak

Árnyak táncolnak a szoba falán,
csupa holdbéli, furcsa gnóm, szirén
táncol az erdőn, csermelyek szinén,
a költő alvó íróasztalán.
Talán csak árnyak vannak, semmi más:
magunk vagyunk e sok foszló alak,
nincs is világ, nincs ember, semmi, csak
a Semmi álma, gyáva öncsalás;

Jánosházy György

Elhajlás

Á. ma reggel elfelejtette bevetetni vele az Anticolt. És tegnap is. Óvatosan latolgatta a gondolatot: „Csak egyetlen üveg bort. Nem közértben kaphatót, amely vegyszerekkel és vízzel kevert alkohol, hanem »tájjellegű« bort.” (A megfelelő borozó már nyitva volt, és kb. hat-hét perc járásnyira esett a lakásától.) Összefutott a szájában a nyál, könyökére támaszkodott az íróasztalán, és cigarettára gyújtott. Ugyanakkor egész teste libabőrös lett a rémülettől, hogy megint inni kezd; elriasztandó a kísértést, megpróbált visszaemlékezni a szédülésére és a tizenkét órás zuhanásra. Ha ma inna is egy keveset, alkudozott magával, holnap semmiképpen nem tölt rá, és beveszi az Anticolt. Akkor nem lesz szédülés és zuhanás.

Hajnóczy

Kopár, sivatag

Mint egy alélt vándor, midőn fele utján
Csüggeteg szemmel néz hátra, majd előre:
Mielőtt e rögös pályát tovább futnám:
Hadd nézzek a multra, nézzek a jövőre.
De kopár, sivatag jövőm láthatára:
Mért fussak felé, ha nem igér enyhűlést!
Megtompult kebellel, szemeim bezárva,
Óhajtom magamra a megsemmisűlést.

Arany János

 

Induló

 

Zúgva száll mint a győzelmi zászló, hősivé lett a sok büszke év, hosszú évek tüzében parázsló hős utadra napunk visszanéz. Örökkön győz e had, legendák hőse vagy, nagy múltad emléke tündököl le ránk, kit népünk úgy szeret, nagy hősi hadsereg, rajongva így köszönt Szovjet Hazánk, rajongva így köszönt Szovjet Hazánk!