La noche que yo amo es turbia como tus ojos
larga como el silencio, amarga como el mar.
La noche que yo amo crece entre los despojos
que al puerto del fracaso arroja la ciudad.
La noche que yo amo tiene dos mil esquinas,
con mujeres que dicen: “¿me das fuego chaval?”
y padres de familia que abren sus gabardinas
la noche que yo amo no amanece jamás…

Sabina

1of11

…kiléptem az utcára, a rajzot elővettem tanulmányozásra: s ahogy a rajzban gyönyörködöm, egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg balkezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségben fejem fölött hátulról hallom: Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél…

Csontváry

1of6

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend –
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj – egy nap süt idebent.

J. A.

1of4

Aahhh. On the beach with a lot of beautiful women.
Sunshine music ohh and the ohh yeah.
And the song is dedicated to everybody. To Laci, Peti and Sanyi you know.
One more drink Lacikám?
One more drink Lacikám.
One more drink Lacikám?
I feel good. I feel really good.

Kerekes Band

1of3

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.
Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.
Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.
Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.

Radnóti

¿Qué van a decir todos los que a ti Bruja te llaman?
si saben que besas, lloras,
te enamoras y me haces la cama.
No había debajo
del disfraz que te ponías tú
más que una niña
a la espera de algún principe azul
ibas para reina
pero un hechicero te dejo
así convertida en una pobre bruja del montón.

J. Sabina

me duele más la muerte de un amigo
que la que a mí me ronda.
Con la imaginación, cuando se atreve,
sigo mordiendo manzanas amargas
pero el futuro es cada vez más breve
y la resaca, larga.

J. Sabina

1of8

Húsvét reggel felragyog
alleluja szólal,
Sírból Krisztus kilobog
piros lobogóval.
Ej haj, halál ellen
balzsamir az év,
mert a nap feltámadás
és az éj csak rév.

Babits

1of6

Védem magam: félszegen hadonászok,
irtózattal és ijedt-szelíden,
mint akinek hajdani kutyaharapások
emléke sajdul reflexeiben.

Kányádi

Már háborog sötét, zajló habokkal
a táj felett a kék légóceán.
Egy pillanat- a táj sötét azonnal,
s az ég tüzet vad őrületbe hány.
Hűs lesz a lég a puszta rőt homokján,
a szülni vágyó bolt vadul hörög,
s ott áll a kórós pusztán két oroszlán,
s egy tűzpokol tátong fejük fölött.
Vakítva lobban a kékszín, erős fény,
hajlékonyan odvába búj a nőstény,
de büszke fővel megfeszül a hím.
Vad harsogás kel véres ajkain,
sörényes főjét rázza, s nem- remegve
belesüvít a sápadt fergetegbe…

Kosztolányi

Anyád az ítéletvégrehajtó
megszült és halálra ítélt
Anyád és hóhérod
megszült, mert megszülték
A bűntény fő részese apád
alantas tervüket a kormány támogatta
gyilkosaid névsora előtted áll

Kontroll

Nézd a szeretet koldusait,
Ahogy állnak az út mentén,
Gazdagságuk a türelem.
Talán ártatlanok mind, talán bűnt követtek el?
De azt mondd meg, hogy ki ítél?
Talán mindent odaadtak már,
talán semmit sem kaptak még,
S monoton csendben szalad el
A napra nap, aztán az évre az év.
Te is elmégy mellettem,
Én is elmegyek melletted,
És visszafordulni nincs idő.

Korál

Már megint csak őrája gondolok,
már megint akarok egy jó nagyot…
Minek? Minek? Minek? Minek?
Már megint csak őt látom mindenütt,
már megint csak őt hallom mindenütt.
Minek? Minek? Minek? Minek?

A. E. Bizottság

Ha ő reám tekint: előttem föltünik
Az első, gyermeki ártatlanság kora.
Amit már elveszték, még minden megjöhet;
Ez egy, mi nem jön el többé soha, soha!

Petőfi

Amikor semmi sincs, ami fontos
És nincs már kedved a szóhoz
És mindegy, hogy kit szerettél
Akkor érzed, hogy magányos lettél.

Bródy

Borong, borong a mélyben valami,
A versem nem bírja kivallani…
De nincsen robbanás, csak zizzenés,
Halk hervadás, aranypermetezés.
E hangulattal mit is akarok?
Alig melegít és alig ragyog…
Lássam, hogy viszi a víz lefelé,
A Tisza felé, a tenger felé.
Talán nem is akarok semmi mást
Csak egy múltból jövő simogatást.

Reményik

Kevélyen néztek hajdan e falak,
Mert ormukon szent jelt tartottanak.
A szabadság zászlója volt e szent jel;
Csak játszott a viaskodó szelekkel…
A sírba dőlt egy századév ezóta,
Nincs a toronynak többé lobogója,
A szabadsági zászló lebukott,
Ti is alusztok, dicső bajnokok…
A torony áll még egyes-egyedűl,
Ez is maholnap már halomra dűl.

Petőfi

Mikor szívemben
Harcokat vívnak
Hatalmas fénnyel
Hatalmas árnyak:
Mikor álmodom
S messzire elhagy
A fájó élet;
Mikor ujjongva
Nevet a kék ég,

S a szellő mégis
Ezer zizegő
Halott levélkét
Takarít –
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Valamit.

 

Dsida

A Patyolat és a Kvazár eseménytér szervezésében – főpróba

1of29

Nem tudjuk már többé, kik is vagyunk pontosan, hol vannak a határaink, hol kezdődött az élet.

Szereplők:
Pusztai Luca
Formanek Csaba

Díszlet:
Pusztai Luca
Formanek Csaba

 

Fény: Lakatos Dániel

 

Írta és rendezte: Formanek Csaba