Rezsicsökkentés

2 hozzászólás “Rezsicsökkentés” bejegyzéshez

1. le vagyok nyűgözve.
   ennek a képnek minden porcikája drámai – ez egy drámai porcikakép.
   hátán a házát cipeli haza, ami egy magában való haza,
   csigaszoba, csigamozaik, s ha vendége érkezik, ő is odafér,
   a kinyújtott tenyér vezeti oda – nézd, itt a csigaszoba.
   tükrös kívül-belül, és csillog a nyomor, ketten is elférünk odabenn, valahol.

   a hideg kövön nyákos testcsuszamlás.
   végtelen idő, ami nem is halad, csak mi vagyunk benne – én és te magad.
   házamba benn a mozaikszobában, fémes csillogásban, kettős magányban.

   én létezem, te csak képzelet vagy, s ha elérem az aknát, vagy felborulok,
   apró fémcsillogással ezerként szakadok,
   a nyomor szikráit szétszórom a helyen, s kősírba betemetkezem.

   talán ott nem látszik, csak hosszú ujjaim hegye, és ott nyugszunk majd,
   én és te, aki nem is létezel, de mégis velem ölelkezel –
   ketten vagyunk örök nyugalomba zárva,
   kopott, kopár kő- és fémmagány tükörszerkezete belefojtva a csökkenő rezsibe.

2. Ó, be zseniális! Én vagyok lenyűgözve.