Érase una vez
un lobito bueno
al que maltrataban
todos los corderos.
Y había también
un príncipe malo,
una bruja hermosa
y un pirata honrado.
Todas estas cosas
había una vez.
Cuando yo soñaba
un mundo al revés.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.
Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.
Az ajándékok tönkremennek
a kezeink között,
a hétköznapok összegyűlnek,
a fejünk fölött…
Elmúltak az ünnepek,
fába szorulnak a férgek.
Már a vak tyúk sem talál szemet,
elmúltak az ünnepek.
Tánc az élet úgy hiszem,
de nem mindegy milyen,
sodró tangó,
vagy egy helyben járó…
És társastánc legyen,
szólóban ez kegyetlen,
néha rád lépnek véletlen…
