„Először aludtam veled.
Micsoda húsod van neked!
Forró a szád, gödrös az állad,
a bőröd vadító szagú!
Halálomig kívánlak!
Másodszor aludtam veled,
meghallgattam az életed,
ki szeretett és ki utált –
nem lehetett könnyű neked,
reggelig be nem állt a szád.
Harmadszor aludtam veled.
No, dehát ki hallott ilyet,
folyton csak tenni-venni…
Fordítsd felém a feneked,
hagyj egy kicsit pihenni.”
Ladányi