Mikor a rossz irányból fújnak a szellők
Mikor az ember azt is bánja hogy felnőtt
Mikor a bátorság elhagy
Olyankor jó hogy itt vagy
Mosolyod vigasztal

Fonográf

 

Ha napfény ragyog, ha a szmog körbefog, mind én vagyok!
És a holdfény fakul, száraz kortyot nyelsz,
Szíved ugrál vadul, élsz, bár hálómban vergődve egy év egy perc.
Ám a pókcsók felold, terhed szárnnyá lesz,
Ez a csók gyógyít, szabaddá tesz.

A pókasszony csókja

Megalázó, durva szerelem,
Ez így elég jó nekem,
Megalázó, durva szerelem,
Én nem akartam azt, hogy jó legyen!

Európa Kiadó

 

ó európa hány határ
minden határban gyilkosok
ne hadd hogy sirassam a lányt
ki két év mulva szülni fog – –
ne hadd hogy szomorú legyek
mert európai vagyok
szabad medvék komája én
szabadságtalan sorvadok

J. A.

 

 

 

Ki tesz, 
ki vesz,
s igaz vigaszt
talál a tettben, boldog az,
ha tűrt is, boldog mindig az:
de én,
szegény,
csupán tunyán
búsulok s pusztulok csunyán,
búsulva elveszek korán…
csak az, csak az vigasztalan,
akin 
a kin 
nyomot nyomott
s úgy hagyta őt, mint egy romot,
úgy hagyta, mint egy bús romot.

Füst Milán

 

 

 

És tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat.
Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat.

J. A.

 

Meleg dél van itt kinn a mezőben,
Rakja a nap a tüzet erősen,
Meleg dél van, meglippen a madár,
A fáradt eb kiöltött nyelvvel jár.

Petőfi

 

Rászorultak – második sorozat

[Not a valid template]

A Rászorultak a 13 éve működő Radikális Szabadidő Színház utolsó darabja. Az előadás a csoport közös alkotása.

Szereplők: Bocz Sára, Formanek Csaba, Hakstol Sára, Pignitzky Ádám
Rendező: Formanek Csaba

 

Én vak vagyok és tudatlan, de látom,
hogy sokféle az út. Minden dolog
végtelen sok dolog. Te zene vagy,
egek, paloták, folyók, angyalok,
mélységes rózsa, meghitt s végtelen te,
kit az Úr megmutat majd holt szememnek.

Borges

 

Formanek Csaba a Rászorultak próbáján instruál.

[Not a valid template]

És a nők? Lehet, hogy túl rámenősek voltunk velük …? Talán… De hát végül is minden miattuk történt.

Vian

 

 

Zárulnak sorra az ablakok az ajtók
ijedt a csend vihar előtt
A lelkemre támadnak komor látomások
úgy szeretnék szelíd esőt.
Jöjj hát sikoltva zúgó szélvihar,
vakító villanás, mennydörgő robaj,
felhőszakadás
csak szakadjon le a szívemről
ez a bénító nyomás!

Szörényi

 

Rászorultak – első sorozat

[Not a valid template]

A Rászorultak a 13 éve működő Radikális Szabadidő Színház utolsó darabja. Az előadás a csoport közös alkotása.

Szereplők: Bocz Sára, Formanek Csaba, Hakstol Sára, Pignitzky Ádám
Rendező: Formanek Csaba

 

Igen, ilyen leszel, te, nők között királynő,
   az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő,
   s kövér gyom burjánzik buján.

Baudealire

 

A dolgos test s az alkotó szellem,
mondd, hogy törhetne egymás ellen?
Az elme, ha megért, megbékül,
de nem nyughatik a szív nélkül.
S az indulat muló görcsökbe vész,
ha föl nem oldja eleve az ész.

J. A.

 

Én vagyok a láthatatlan ember.
Kinyújtott, merev jobbkezemen
nyugodtan ül és örök csendben alszik
a magányosság szentelt madara.

Dsida

 

Utazz, puffadt dög, le egész Szmürnáig,
menj Álüártész sírjához és ásíts,
folytasd Megásztrüsz oszlopánál, nézd meg
Gügész emlékét, mindent, mit nem értesz,
állj fel melléje nagybüszkén, mert láttad
ezt is és célozd meg hegyes hasaddal
a lemenő napot, te disznó állat.

Hippónáx – Faludy