Hónap: 2016 január

Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne.
Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom. Köd van körülöttem. Álmos, szürke, földi felhők, és csodálatos, milyen tisztán látom az ember igazságtalanságát.

Fekete István

Gyötrött és tépett magamat
Régi hiteiben fürösztve
Vérből, jajból és lángból
Szedegetem össze
S elteszem, mint életes holtat.
Most tél van s szegény mag-magam
Megnémítva és behavazva
Rendeltetés hitével
Őrzöm meg tavaszra,
Igazimnak sarjadásáig.

Ady

Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Más geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét, tiszta ellentmondás. Tragikum és reménység egyszerre.

Pilinszky

De én nem tudok semmit, semmit
én nem tudom, hogy mi vagyok –
ünnepelek-e zeneszóval,
vagy gyászolok, vagy siratok?

Dsida

Minden reggel, amikor fölkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni.

Müller Péter

Világtalan zaj, zajtalan világ,
A város zajában, elbujt egy parány,
Ringass mezítlen talpamon,
Takarj be, takarj be, még ráncokkal teli föld,
Egyszeri csendért,
Lélek vagyok, élni szeretnék!

SzBB

Elmúltak az ünnepek.
A szaloncukrokat lezabálták,
a fenyőfa üresen áll,
az ünnepélyes vacsorák után
zsírmocskos a tál.

KFT

veled vagyok a Sárga Házban
ahol püfölöd a kataton zongorát a lélek ártatlan és halhatatlan és
sohasem pusztulhat el istentelen egy felfegyverzett tébolydában

Ginsberg

A virtus nagy tűneményi
Gőz, mit hagymáz lehele;
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!

Kölcsey

Apad az idő és sodor az ár,
Ó, de kár, elmúlt a nyár.
Őszre tél.
Nincs remény.

Csókolom

Yo no quiero ni libre ni ocupado,
Ni carne ni pecado,
Ni orgullo ni piedad.
Yo no quiero catorce de febrero
Ni cumpleaños feliz.

J. Sabina

 Aki ismeri az embereket, az okos; aki ismeri önmagát, az bölcs.
Aki másokat legyőz, az erős; aki önmagát legyőzi, az hatalmas.
Aki tudja, mikor elég, az gazdag.
Aki erőszakosan törekszik, az (csupán) becsvágyát birtokolja.
De aki nem veszíti el a helyét, az sokáig él.
Aki pedig meghal, de nem felejtik el, az halhatatlan.

Lao Ce