Hát vegyél meg mindent, vásárolj nyakra-főre,
légy hitelképes, keress kezeseket,
ne maradj ki a piac örömeiből se,
s szerezz, szerezz, szerezz!

Ladányi

nézem a vad pohárt s elönt
zápor gyanánt meleg
harag s mint jégverés jön a
borús emlékezet:
gyermekkorom, mint felleg áll
fölöttem és szakad
sírás, szitok, jaj és velük
ősi panasz-szavak –

Ilyés

 

[Not a valid template]

Amerre én megyek:
lángot vetnek a hazugság-erdők,
bennégnek a kifacsart gondolatok,
a maszkok lehullanak.
Néhány gitár és hegedű vijjog
nagyon messziről:
emlékek, emlékek, emlékek,
nem komolyak, nem fájnak.

Dsida

– Megállt az idő – mondják,
akik megálltak.
– Rohan az idő – mondják,
akik rohannak.
A várakozónak: végtelen;
a rabnak: mozdulatlan;
a bölcsnek: mély;
az alkotónak: kevés;

Kányádi

Kárpáti-Fábián-Benkó: Dongó
K2 színház

[Not a valid template]

Nincs apám s anyám,
Nem is volt, úgy találtak engem,
És hazamennem többé nem szabad;
A szomszédasszony azt igérte:
Ha visszamék, a csatornába dob

Petőfi

Magunkra gondolok – a szívre, a gyomorra,
Nem a haláltól félek, féltelek.
De miért kell nekünk magunktól undorodva
Megérni – ha megérjük – a telet?
Szépségben boldogult virágok, levelek –
S ha holdba, csillagokba ér az ember,
Csúnyán közelítő telében mire mehet
Ezzel a földi förtelemmel?

Vas István

Együtt és mégis oly külön,
mint faágtól az árnya –
Te távol hajlongsz gyönyörűn,
én zárkózottra válva
vetem tétova életem
sikátor vadonába.

Ladányi

Élt itt valaha egy leány,
elhagyatva a világ partján;
akár a kelő nap, oly árva,
akár a hunyó nap, oly halvány.
Világ határán egymaga

Pilinszky

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó, „lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!

Tánczos Katalin

Aki vén, az mint az ősz fáj,
mint a hervatag, esős táj
s a halál.

Kosztolányi

Ellobbannak a nagy tüzek
Marad, ami mélyen izzik
S az egyre több hamu csak még jobban őrzi:

Zorán

 

[Not a valid template]

Ha mit tegyél, hogy élj, nem is tudod,
s mindeggyé válik feljön-é a Nap,
s kinek se kell, ha tested árulod,
és semmid sincs, mit elraboljanak,
mikor mögéd néz, az kivel beszélsz
annyira unja ócska életed,
akkor leszel csak eléggé merész
bicskával kérni ki a béredet.

Király Gábor

Turcsi orromból szivárog a halál,
sűrű véremben megáll a merőkanál.
A hold kutyái tépik a májam,
Koitusz az árnyékvilágban.

Sajnosbatár

Úgy szikrázott a délutáni fényben!
Megszólított. Forrón, új fényre készen.
Itt van tehát. üres, de szép nagyon.
Minták, erek. Az égbolt színei.
Száradt hínár, kihalt vizek iszapja.
A hús emléke.

Karafiáth Orsolya

Hóvirágok! A föld első szülöttei!
Szinte megdöbbenek, hogy őket meglátom.
Hát van mégis élet? van remény a földben? Van már aki elhiszi, hogy tavaszodik!

Gárdonyi

Ha a Tél jön, s vége a dalnak,
és bekomorul ez a világ;
Ha nincs több fény és munka sincs,
s recseg sok száraz ág;
Kereslek majd, és rád lelek,
összetalálkozunk-
És ólmos-esős ég alatt
együtt vezet utunk!

Tolkien

Valaki elment, hogy örökre várjam
S hiába vár a ciprus és halom
S az éktelen sötét az éjszakában,
E bánatot magammal hurcolom
Az életen s a végtelen halálban!

Juhász Gyula