Holnap ne gyere! – finissage

Hevesi Judit versei, Weiler Péter képei – kiállítás finissage

Előfordul, hogy nem találok haza
a metrómegállót még csak-csak jól gondolom,
bár a hármas vonal túlsó végén hagytam az előző életem,
néha irányt tévesztek…
Hol a házam mondd?
És ha megtalálom, ott kit keressek?

Hevesi Judit

Szabad ország, szabad CEU, szabad gondolat!

Mert most félek.
Hiszen sosem járt ki nekem a szabad élet.
S most ahogy a rovar az ablaknak koppanva,
Jövök rá, ha szabad vagy, nem mehetsz biztosra.
De ha úgy döntök,
Hogy a szabadság helyett inkább rabruhát öltök,
Nem sírhatok majd mint a fogoly a rács mögött,
Hogy két-három bilincsben ártatlan nyögök.

Juhász Tomi

Vihar után, vihar előtt

Már háborog sötét, zajló habokkal
a táj felett a kék légóceán.
Egy pillanat- a táj sötét azonnal,
s az ég tüzet vad őrületbe hány.
Hűs lesz a lég a puszta rőt homokján,
a szülni vágyó bolt vadul hörög,
s ott áll a kórós pusztán két oroszlán,
s egy tűzpokol tátong fejük fölött.
Vakítva lobban a kékszín, erős fény,
hajlékonyan odvába búj a nőstény,
de büszke fővel megfeszül a hím.
Vad harsogás kel véres ajkain,
sörényes főjét rázza, s nem- remegve
belesüvít a sápadt fergetegbe…

Kosztolányi