Hónap: 2018 február

Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél…
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörű Tél!

Babits

Be jó is volt,
míg jég födött:
csend jég alatt
és jég fölött,
nagy hallgatás volt
mindenütt –

Dsida

1of17

az élet elszalad hát szaladj el véle
a lényeg elmarad, ha egyedül otthon fekszel
gyere öblítsük szesszel, zárjuk le szexszel

Dirty Koala

Talán Fellini Nyolc és fél című filmjéből őrizte meg emlékezetem ezt a jelenetet: az élete mélypontjára került rendező tönkrement kapcsolatainak, alkotói tehetetlenségének és sok egyéb nyomorúságának súlya alatt roskadozva odaveti magát valamilyen szent életű, bölcs öregember, talán pap, lába elé, s igazi, mély kétségbeeséssel szakad ki belőle: „Atyám, nem vagyok boldog!” Az aggastyán fölnéz a könyvéből, és őszinte érdeklődéssel ezt kérdezi: „Hol olvastad azt, fiam, hogy neked boldognak kell lenned?”

Popper

Kezdem gyanítani, hogy mindabban, ami fontos és másíthatatlan, nincs véletlen.  Vannak pillanatok, amikor játszik velünk az élet, s kissé összecseréli bennünk mindazt, amiről azt hittük, hogy végleges.

Márai

A Stenczinger-ház a múlt héten
Sóhajtott egy nagyot,
S szólt: istenem, már valahára
Én is boldog vagyok!
Lebontanak, s nem mutat ujjal
Énrám minden gyerek,
Ó, végre, végre most szivemről
Egy nagy kő lepereg.

Felheccelt egy éjszaka minden
Bontás alatti házat:
Inogjatok, bomoljatok,
Dűljetek be legott,
Lássuk, hogy tetszik az uraknak
Az ilyen állapot?
Szegény, bohó, vén Stenczinger-ház!
S naiv beomló házak!
Hát azt hiszitek, lázadástok
Itt bárkit is felráz majd?

 

Tóth Árpád