Esténként lefekszünk
a tönkrement bolt kirakata elé,
és arról álmodunk,
egyszer talán lesz saját otthonunk, állásunk,
aztán elalvás előtt forgolódunk még egy kicsit
a közös takarónk alatt,
mint az elütött őz hasában
a soha meg nem születő magzatok.
Izsó Zita