Hónap: 2018 december

Éjféli eső

 

Az éjféli eső a láthatlan egekből
Most búsan lezuhan, s a csendes éjszakát
Vak zajjal veri fel, mint magas emeletről
Az éjféli öngyilkos ha leveti magát.
Jaj, aki most nem alszik, s e sötét, furcsa percben
Gondjai közt motoz, mint a gyufásdobozban,
S a gyújtó sárga fénye szemét fájdítva sercen
S a gondok sápadt fénye szemében fájva lobban…

Ó, most, aki borús, aki bánata ében 
Őrtornyából leszállna, s álom gyepére dőlne, 
E roppant éjszaka fekete köpenyében 
Hová temesse arcát, mely rejtett, lágy redőbe? 
Avagy hová bolyongjon? Vagy csendesen megülve, 
Elszálló tűnődését, e bús perctől eloldott 
Kalandos, kósza bárkát milyen tavakra küldje: 
Jövőbe, múltba tán? ó, hol lehetne boldog?

 


Tóth Árpád

Karácsony

De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Ady

Versengés

Annak, hogy a játék örök, s valódi értelmezésében a szép versengés nem elválaszt, hanem egyesít, összeköt. A játék egyik legszebb emberi adottságunk, s épp öreg Európánk tudja ezt a legjobban. Minél szebb egy nép játéka, annál mélyebb önismeretre vall.

Pilinszky