Honnan is ismerem én e bús temetői tavaszt már?
Gyermek voltam… rég… Laktam a méla falun…
Oly gyönyörű szép volt, hogy minden olyan szomorú volt:
vittem friss koszorút, jártam az ó temetőt.
Óh, gyönyörű szomorúságom, szomorú gyönyörűség!
gyermeki gyémántkönny! Óh, temetői tavasz!
Mellettem gyászfűz és szépszemű fekete néni…
Élni kívánt a holt, halni kívánt, aki élt…
Babits