Ha szorosan mellém ül s hosszú combját
hozzám szorítja, elfog a boldogság,
bár farkamat nézi gúnyosan: – „Látom,
hogy elemészt a bujaság, barátom.”
Játszik velem, mint labdájával. Bőre
friss elefántcsont. Megőrülök tőle.
Napestig fel-alá járkálok háza
előtt, hogy láthassam egy pillantásra.
Mi lesz velem? Éjjelente két kezemmel
vívok csatát e meddő szerelemmel.
Szküthinosz – Faludy