Alkony A gonosz idő hogyan őröl: Aki víg volt, most szomorú. Temetés lett az esküvőből, Virágfüzérből koszorú; Meghaltak mind, és eltemettük, Ketten mar adtunk: te, meg én – S el-elgondolkodunk felettük A szürke alkony idején. Dsida