Únván az ispotályt, a búsat, hol a függöny
Sivár fehérje közt avas tömjén lebeg,
S hol a kopár falon csüggedt feszület függ fönn -,
Hátat fordít sunyin a félholt, vén beteg,
Sivár fehérje közt avas tömjén lebeg,
S hol a kopár falon csüggedt feszület függ fönn -,
Hátat fordít sunyin a félholt, vén beteg,
S ablakhoz vánszorog: sütkérez teste romja -.
De fő, hogy látja még, ott künn a nap virul!
Fehér haját s aszott csont-arcát vágyva nyomja
Az üveghez, mely a friss fényben ég s pirul!
De fő, hogy látja még, ott künn a nap virul!
Fehér haját s aszott csont-arcát vágyva nyomja
Az üveghez, mely a friss fényben ég s pirul!
Stéphane Mallarmé – Tóth Árpád