Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?…
Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.
S minden olyan mozdulatlan…
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?
A levegő meg se lebben,
Minden alszik… és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:
Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?..
Vajda János
A vers nagyon szép. Valójában azt gondolom, hogy a ablakok mögött lakók érzéseit, gondolatai, kérdéseit küldik a magasba, a felhők közé. Szerencsés páros a fénykép és a vers képei! Köszönöm.