A whiter bone:
the sea-voice
in a multiple monody
crowding towards that end.
It is as if
the transparencies of sound
composing such whiteness
disposed many layers
with a sole movement
of the various surface,
the depths, bottle-glass green
the bed, swaying
like a fault in the atmosphere, each
shift
with its separate whisper, each whisper
a breath of that singleness
that ‘moves together
if it moves at all’,
and its movement is ceaseless,
and to one end–
the grinding
a whiter bone.
Charles Tomlinson
Ahogy a tenger színe a fehértől a sötét kékes feketéig, ezerféle színben játszik, úgy a hangja, moraja, zenéje is ezerszínű. A fehér tarajok fodrozódása és ritmusa, kábító lehet. Ülve a parton, valami különös vonzása van, néha még fenyegető tarajai vagy moraja ellenére is. a tenger istenei és istennői táncolnak a habokon és hívnak a messzeségbe, a mélybe, és nagy a kísértés. Míg a parton veri a sziklákat, nagy robajjal csapódik a partnak, addig mögötte látszólag könnyű táncot járnak a szirének a habok tetején. Máskor szelíd, andalító, mint a bölcsődal a hangja. felnőtteknek is a legkellemesebb altató dallam. remek a képi keret a versnek.