Nézd ezt a kort amelynek legnagyobb
s elérhetetlen éden-álma hogy
enni legyen kinek-kinek
elég! nézz a gonosz nyájra mely
naiv báránykora multán
nem vél többé magáról semmi jót.
Nem kell neki szalag és csengő.
A gyermek megnőtt s szép játékjait
elrugta. Nézd, milyen üres ünnep ez!
A szív hideg és kemény mint a föld.
Babits
Szomorú és keserű sorok, amelyek mai aktuálisak sajnos. A karácsony árnyékában született sorokkal összhangban néznek ránk a képek, a magányos emberek, akikre azért jut egy kevés fény, az is a hátukat világítja. Fény és árnyék felerősítik Babits gondolatait.
Valójában, most az ünnep végén, még erősebb a dús asztaloktól hazatérve olvasni és nézni.