A Nap lement. Oly egyedűl maradtam,
A Föld is kezd kihűlni már alattam.
A néma út fölött már a bagoly huhog.
A Nap lement. És én még várok, várok.
Terád várok. Nem jössz? És sírdogálok:
Szivemre a bánat halk csöppekben csurog.
J. A.
Fattila Fekete Attila Fotóblog
köznapi képek kavalkádja – a képek csak írásos engedélyemmel használhatók fel!
Hát, ez igazi telitalálat. A kémények szegélye a lemenő nap rőt fényében, a változó égbolt a sajátos kivágatban és a szivárvány íve, annak színei olyanná varázsolják a látványt, mint a költő időtlen várakozását a szavak. . Szép a két kép kerete a szöveghez. tetszik!