Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!…
Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Ady
Ady, a vesébe látó, a penge éles tollú, igen szemléletesen járja körül at „eladó az egész világ” gondolatát. Tárgyilagos látlelet az eladok-veszek világáról, míg a szöveg mellett megjelenő kép erősíti az ki nem mondott, a sejtetett és átélt tragédiákat. Azokat, amelyeknek vesztesei, a bukott barátok, szeretők, azokat, amelyek áldozati oltárra kerülnek, mint a becsület, a hit az eszmény. A fotón a fények láthatóvá teszik a tragédiákat, míg az árnyak igyekeznek homályba burkolni azokat. Szép, szomorú párbeszéd.