„Marcona, dühös, fekete,
– hej, rég kísér már, átka rég nyom! –
holdfényes falon éles árnyék,
árnyék, árnyék, az én árnyékom!…
Félek, félek, hogy eltapos!
búsulok, mint a rögi-béka…
Rámeredek üveges szemmel,
s vagyok árnyékom bús árnyéka.”
Dsida