Aztán kezdik újra. Örök hangulatban.
A tűpontos képen minden változatlan:
a lebegő testek, az igéző kékség,
a felhők tömege, és bennem a sötétség
Kinek füle van hallja meg, mit mond a lélek!
A Hold vérbe borul a Nap többé nem éget.
Az ég csillagai együtt a földre hullnak,
szemtanúja leszel a most születő múltnak.
Vad Fruttik
Genial, impresionantes fotos. Muy bonitas !!!!
„Légy férfi! puha arcodat szoborrá merevítsd,
ne rebbenjen szemed:
halott tükörré kerekítsd –
a változó világ felett
közönnyel álljon, mint a telihold.”
/Csorba Győző
Mestermunka! Remek képek és rímelnek a versre. A sejtelmes éjszaka,a felhők játéka, a színek kavalkádja. Az égbolt, a csillagok színei és állandóságuk, miközben mégis mozognak. Reményt adnak és a sötétség – az éjszaka – és az elmúlás részei a születő múltnak. A zárókép spirálja lehúzhat a mélybe, a sötétbe, míg egyidejűleg a születést is szimbolizálja. Számomra legalábbis.