Prev
Next
Repedt tükrénél állt a Céda:
„Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregbol már senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény… ”
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó válegény:
„Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát lárva
ágyékod hervadt bíborán! ”
– Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
Villon