„Egynémely létező, testetlenül kisértve,
Kettős életet él: el- s visszatáncol
Iker-valójába és -semmijébe,
Anyagból s fényből, alakból meg árnyból.
Van ilyen csend is: tenger s partszegély,
Test s lélek. Holt vidéket jár az egyik,
Hol fennkölt bánattal friss fű vetekszik,
Hol az emlékező, könnytelen szenvedély
Már-már megnyugtatás: Ember, ne félj!
E testet-öltött csend csak a „Soha!”
Csend, mely minden gonoszra képtelen.
De ha szerencséd iker-fátuma
E csend árnyát veti rád (névtelen
Lidérc! lápján nincs ember lábnyoma):
Az Isten könyörüljön lelkeden!”
A. E. Poe – Tandori