A zongora

Bolond hangszer: sír, nyerít és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az Élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szívemnek vére
Kiömlik az ő ütemére,
Ez a fekete zongora.

Ady

Egy gondolat “A zongora” bejegyzéshez

  1. Ady fekete zongorája borongós, zengő, kissé melankólikus és tele viszafojtott vággyal, érzelmekkel. Kedveltem mindig a verset. A sorokat kísérő kép nem egészen tükrözi ezt az általam érzékelt hangulatot, ugyanakkor a zongorajátékot hallgatók lelkében visszahngozhat a muzsika, és akár a versből áradó hangulat és érzelem is jelen lehet a váratlan utcai koncert alatt.
    A szöveg és kép lehetnek egymás kiegészítői, de tükrözhet némi ambivalenciát is a fekete zongora és a tágas, tér hangulata között.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük