Ha napfény ragyog, ha a szmog körbefog, mind én vagyok!
És a holdfény fakul, száraz kortyot nyelsz,
Szíved ugrál vadul, élsz, bár hálómban vergődve egy év egy perc.
Ám a pókcsók felold, terhed szárnnyá lesz,
Ez a csók gyógyít, szabaddá tesz.
A pókasszony csókja