Szeretnék klasszikus, lezárt
rendet vinni a pusztulásba;
remény a jóra: már kizárt.
Haljak meg úgy, hogy más ne lássa.
Sors bona, nihil aliud.
Aki majd csontomat kiássa,
annak üzenem: ide jut
Isten mindegyik képe-mása.
készületlen s mindenre készen
üldögélek a napsütésben
jöjjön a megváltó sehol.
Petri
Petri aki a pokol bugyraiban is otthon volt, és a szerelemmel is eggyé tudott válni, a szürkén gomolygó füst, a pohárcsörrenés ihletében rendet kíván tenni, miközben reménytelen. Klasszikus lírikus, a XX. század második felének egyik legnagyobbika. Érzékeny és kegyetlen, apróságokat láttató, mint a földön az avar, a kavics, a letörött ágak és az elmúlás díszlete között a élet maga. A remény a jóra. Így együtt könnyebben elfogadható.