Fattila Fekete Attila Fotóblog
köznapi képek kavalkádja – a képek csak írásos engedélyemmel használhatók fel!
az összes embert mind elbűvölik ők, ki elér közelükbe.
És aki esztelenül közeleg s meghallja a szírén-
zengzeteket, felesége s az apró gyermekek otthon
azt többé sosem üdvözlik, neki már nem örülnek,
mert csengőszavu dallal a két Szírén megigézi;
ülnek a réten ezek, s körülöttük az emberi csontok
nagy sokasága hever, rothad, zsugorodnak a bőrök.
Homérosz
Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partja között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből,
de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt és vigadjatok,
de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Gibran – Révbíró Tamás
Nunca he tenido condiciones y voluntad para formar parte de lo que se llama “cultura oficial”. Me gustaría que mi trabajo reflejara el espacio en el que me ha tocado vivir: nací en un país fascista y me moriré igual que mis padres, abuelos y muchas generaciones más echando atrás, sin poder ver nuestro país libre y republicano.
Siempre he valorado mucho los oficios por la conexión que existe entre las manos y el cerebro ―reflexión y ejecución―; esto es formidable. La escultura lo tiene todo: la ocupación del espacio y el lenguaje de los materiales, que si no te haces amigo y no intentas hablar su idioma, no conseguirás sacar nada bueno (más bien la destrucción del bloque de piedra, el tronco de madera, el hierro o tantos materiales como se te pongan en las manos). De hecho, sacar partido de los materiales es igual de complejo que tratar con personas con caracteres variados que no puedes evitar: debes tener mucho cuidado de cómo tratas a su bei, si quieres conseguir unos buenos resultados. Con la escultura puedes hablar de todo: de política, de erótica, de versardas trascendentales, de publicidades políticas y religiosas (que casi es lo mismo y, si no, ved la historia de la humanidad, escrita casi toda en volúmenes escultóricos, desde los dólmenes, los menhires, los obelisco y los zigurates, hasta las catedrales y los campanarios, cerrando el bufón y la erección permanente).
Xicu Cabanyes
Egy félig csókolt csóknak a tüze
Lángol elébünk.
Hideg az este. Néha szaladunk,
Sírva szaladunk
S oda nem érünk.
Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk.
Bevégzett csókkal lennénk szívesen
Megbékült holtak,
De kell az a csók, de hí az a tűz
S mondjuk szomorún:
Holnap. Majd holnap.
Ady
A Budenz
utcára nyílik az iskolaajtó
Kihallatszik belőle a sztrájkba hívó szó
Túlterheltek a tanárok s minden tanuló
hogy menjen így előre az edukáció
Mához egy évre már nem leszek itt
felmondok vagy elküldenek engemet is
Rohadjál mg Pintér Sándor, bocs ez durva volt
Csak azért sem írom meg a portfóliót
Szerettünk itt tanítani, de már nem lehet
Állandóan szívat minket a tankerület
Az oktatás és az ország padlóra kerül
Szívünk a bánatba belemerül
Az oktatás és az ország padlóra kerül
Védjük meg az iskolákat bármibe kerül
Létay Dániel, Salamon Dóra
hadd nyissam ki az ajtód, leülni még szabad tán,
csak mint a koldusnak, aki pihen a padkán,
s megnézni, mi maradt belőlem és körültem.
E nyári koraestén, hogy még mind vacsoráznak,
meginnék asztalomnál egy langyos, esti kávét,
és mint hívő keresztény, elmondanék egy ávét,
múltán az ifjúságnak s múltán a régi láznak.
Kosztolányi
