Szerző: Fekete Attila

Léleklépcső

Leszállok az alsó régiókba
lassan, csigalépcsőn ballagok
szürke falak
messzi út, lejjebb, lejjebb,
egyre lejjebb, s fények, foltokban
terjedő éles fények villogása.
Vörös és vad, zöld és sárga hangok,
ízek zenélnek
míg a lépcsőn leérek:
nincs is lábam, nem is értem,
de itt vagyok a valahol s a semmi között.

Koppány Péter

Az elmúlás

Az elmúlás kiáradt. Halált egymástól vesznek
A hímek. Megbukott a szív. Nyomor, kín, baj, vadság
Paréjja nő a kertben. Álom, remény, szabadság
Elszáradt. És hold és nap cserélve fönn repesnek.
Nincs más világosság itt, csak a halál. A száraz
Észben más mentség nincsen, csak a halál. Nincs vígasz,
Csak a halál. Fedél nincs, csak a halál. Ki hí, az
Csak a halál. Nincs válasz, csak a halál a válasz.

Szép Ernő

Gyerekkel a karján

Távolodnak tőlünk az anyák, kiürülnek álmainktól, mint az edények.
Mellük, akár az otthoni csiprok, kanalak, csészék, ajkunk kihűlt formáit őrzi.
Szél ver minket, férfivá, késsé élesít a fenőkő- idő.
Csak az anyák tudják mohó, lármátlan iszonyattal a fiakat nézni,
ha kenyérszegő késként csobogó mellükre szaladnak.

Farkas Árpád

Az utolsó lakó

Egyik nap, a nyárelő egy szeles, tágas délelőttjén megint olyan boríték akadt a kezébe, amely egy már nem létező utcába irányította volna. S hozzá még a levél tértivevényes, és küldője a kerületi tanács. Barnabás Gyula, Sodrony utca 11/b. A jóöreganyátokat! Egy szanált utcában 11/b! Vissza a levélosztónak, lecsapni a bádogpultra, botrányt csinálni! De hamarosan tisztázódott, a nagy bontási területen ez az egyetlen ház, a Sodrony utca 11/b., amely még mindig létezik. Ki tudja, miért?
Ott lebeg múlt és jelen között. S benne az utolsó lakó.

Vészi Endre

A Főkukac álmodozik

A Nagy Horgász rosszat álmodott. Azt álmodta, hogy üldözik, egyik sarokból a másikba kergetik, s nem találja sehol a helyét. Gyorsan felébredt, mert egy horgász akkor alszik el, és akkor ébred fel, ami-kor akar, tökéletesen működik a belső csörgőórája. Erről lehet megismerni a hor-gászokat, meg arról, hogy ha kinyitják a szemüket, rögtön kipattannak az ágyból. A Nagy Horgász is kipattant az ágyból, s rögtön felébresztette a Főkukacot.
– Ébresztő, hétalvó! Itt a reggel, szól a vekker!
A Főkukac mérgesen morgott.
– Nem hallottam semmiféle vekkert. Mi olyan sürgős?
A Nagy Horgász suttogva magyarázott, mint aki nagy titkot ad át.
– Meg akarom osztani veled az álmomat.A Főkukac a vállát vonogatta, gúnyosan dünnyögött.
– Egyedül is tudok álmodni. Nincs szükségem más álmára.

Csukás István

 

Partra vetve, feledve

Én nem tudom, hogyan, mi volt. A locska őselem,
a víz kihűlt és nagy hideg zuhant rám hirtelen.
Szívemből rémület szökellt, mint bokorból a vad,
kiáltottam vón s keserűn szájon vágott a hab.
A hátam mögött szüntelen valami ordított.
Iszonyúbb volt, mint óriási tarajos gyíkok
csordája, az a tenger ott s én küzdöttem vele,
elfeledtem, hogy mit sem ér az ember élete.

J. A.

Tószunnyadó

Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak…
Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek…
Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?…

Vajda János

Walpurgis

Ez az éjszaka biztos Walpurgis
Ha már kétszázzal megy a Wartburg is
És te most benne vagy, mert benne vagy
Mert miért is ne lennél benne abban
Hogy kacagva matasson rajtad három
Asszony, és csak akkor hagyják abba
Ha már harmadszor szólsz, hogy „Elég!”
De az is lehet, hogy még akkor se
Holnapig boszorkányszombat van
Csak a kikapcsolódat kapcsold be!
Ha most elengednéd a kormányt
És tövig nyomnád a gázpedált
Becsukott szemmel is odatalálnál
Ahol többé már semmi meg nem árt

Sziámi

Fakulás

Az őszi sárban már magamban járok,
s lábam nyomában a Kaszás üget,
hajam deres lett és az utcalányok
másnak mutatják már a mellüket,
s a csillagok is már fakóbban égnek,
mint egykor égtek, mikor este lett:
ajánlom bűnös lelkemet az égnek,
s az út sarának vézna testemet.

Villon – Faludy

Secret art

Beyond watching eyes
With sweet and tender kisses
Our souls reached out to each other
In breathless wonder
And when I awoke
From a vast and smiling peace
I found you bathed in morning light
Quietly studying
All the messages on my phon

Banksy

Vége – volt egyszer egy Ódry Színpad

 

mert ahogy beviszik, mert ahogy csak a küszöbére lépnek, hát az nem lesz már sehol, nem lesz már, mert az nem lesz már ugyanaz a templom. Az Úr onnét már kiköltözködött, eltávozik, uram mihelyt belépnek, és nem marad utána csak üres csarnok, amely talán jó Caligulának, de nem az Úrnak…

Székely János

Csend őrtelen

 

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.
Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

J. A.

Zaci

 

megvannak a vijjogó bajok,
ha pénz nélkül jön Margot hálni meg.
Szivem halálra gyűlöli. Fogod
mindjárt kabátod, szoknyád, réklidet,
gyapjú gyanánt a zálogba vihedd!
S kezét csipőre téve bőg nekem
az Antikrisztus, hogy, Jézusra, nem,
ő nem teszi! Hát jól képen kapom, –
az orra fölött hordja kézjegyem
e bordélyban, hol szállásunk vagyon.

Villon;  J. A.

Zálogban

 

75 év körüli néni: „A férjem nővére négy évvel ezelőtt halt meg. Maradt ránk tőle egy nyaklánc egy szép medállal és egy gyűrű. Amikor az uram megbetegedett, akkor adtuk be először. Most, hogy egy éve egyedül vagyok, nagyon nehezen jövök ki a nyugdíjból. Amikor a rezsit, a gyógyszert kifizetem, marad a megélhetésre 15 ezer forint és most itt a fűtésszezon. Félek, hogy nem fogom tudni kiváltani, pedig ezek az ékszerek nem is az enyémek, mégis nagyon rossz érzés.”

https://magyarnarancs.hu/tudomany/zaloghazak_magyarorszagon_-_pa_kis_aranyom_pa-70457