Fattila Fekete Attila Fotóblog
köznapi képek kavalkádja – a képek csak írásos engedélyemmel használhatók fel!
Csak a rajongás ne vesszen ki belőlünk. A lelkesedés lángját életben tartani egy teljes életen át, talán nem lehetetlen. Ha kihűlni látszik bennünk a szenvedély, akkor gondolatban visszatérünk a hőskorszakba, az első találkozások szapora pulzusa lüktet bennünk ismét. Mintha az idő ott megragadt volna.
Hartay Csaba
Itt nyárfa sír. S a tömör vízben gázló
halászok csendes árnya ring amott.
Most partra lépnek rekedt csizmáikban,
s míg lágyan málnak iszamos rögök,
a halak husa fölpattanva villan
s a háló-alji kis vízben csörög.
A bulldog csuka sötét fényű teste
mint árnyék fekszik a keszeg hasán,
s mintha taknyos ponty lágyságára lesne
tátogván kap a görgő víz után.
J.A.
Azt mondom Budapest,
Budapest, Budapest,
Útközben gázolok, úgy lépek.
Túllépek szavakon,
Túllépek magamon,
Túllépek mindenen,
Én mindenen-mindenen túl élek,
Túlélek.
Helló, ti szigorú férfiak,
Mért is rángattok engemet?
Mért faggattok engem, hogy ki vagyok?
Vagyok aki vagyok,
Budapesten lakok.
Bereményi Géza – Cseh Tamás
Ugyan iszik-e valaki valahol áldomást sörrel, teával, pálinkával? Ha iszik, csak olyan áldomás is lesz az! Ah, a bor, az mi egészen más! Az felvidít, lelkesít, elméssé tesz, bátorságra hevít, szerelmet költ, kiszínezi szivárványossá ezt a szürke világot, eltemeti a bút, feltámasztja a reményt; demokratává teszi a nagy urat, úrrá teszi a szegényt.
Jókai
S az ember, aki ismeri szívét, a világot és az emberi dolgok természetét, otthonában is úgy él, mint egy fogadószobában, s nem tömi meg felesleges, érzelmes vagy hiú kacattal a helyiséget, ahol múló élete eltelik. Az ilyen ember otthonában is úgy él, mint egy fogadóban; mert mi kell az élethez? Egy ágy, egy asztal, egy szék.
Márai
Eltűnik egy ház. Alacsony tetővel
Nem ostromolta gőggel az eget,
Míg állt, nem tűnt fel senkinek e tájon,
Öreg anyó volt, élt már eleget.
Ez alacsony tetők alatt magasba
Ó hányszor lendült homlokom, dalom,
Hány álom ringatott alvón, imetten
És háború zúgott s forradalom.
Itt éltem én, a gyermek, ki öreg volt
És aki mindig nagy gyermek maradt,
Itt sírtam én, mint ifjú, ki sosem volt
Fiatal s várt egy végső diadalt.
És innen néztem a szabad jövőbe,
Mint férfi, mikor nő, sors elhagyott
S a boldogtalan tegnapért cserébe
Köszöntöttem a szabad holnapot.
Juhász Gyula
Vonuljunk máma illegalitásba
Hátha van remény
Ugrott apósom, nagy régi sólyom
Mindene az illegalitás
Revolvert rántott és így kiáltott
De jó kis elvtársam vagy, Balázs
Bár én elszúrtam ott ’88-ban
Egy komcsi házba mentem vejül
Azért az hőstett, hogy az időknek
Néha az ember szembeszegül.
Bereményi Géza – Cseh Tamás
Néha alig lelem magam, úgy egybenőttem
veled a hasító, kérgesítő időben.
Árnyékát lombhajad szelíden rámveti,
s ágas-eres kezem visszafelel neki.
Idegzetem fölött s nyíló agyam alatt
te vagy a szép sudár, mely földből égbe hat,
gyökerem nem remeg, s virágom friss, mióta
te tartasz, barna törzs, te, nagyszemű diófa.
Nemes Nagy Ágnes
Hovatovább csak egy maradt velem,
de az igen, Istennek hála érte!
A szem mohó, éhes kíváncsisága,
a nézés gyönyöre, hogy minden látvány
a maga más-más módján színöröm:
A mosoly egy besüppedt ínyű fakó banyácska arcán,
a szemzugában sárga gyantacseppként megülő könny,
valamint a feszes húsú ifjú leány
csöppnyi tokája, fogainak kimutatott fehérje,
De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába,
és a piacon a halárusnő pontyvértől és harcsanyáktól
iszamos, félig elfagyott, szederjes, lilás keze –
Mert az angyal a részletekben lakik.
Petri
Éltem, de élni mindig élhetetlen voltam és
előre tudtam, eltemetnek végül itt,
s hogy évre év rakódik, rögre rög és kőre kő,
hogy lenn a test megárad és a férges, hűs
sötétben fázik majd a csont is meztelen.
Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő,
s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt,
mind tudtam én. De mondd, a mű, – az megmaradt?
Radnóti
nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve… Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit. Így várom a halált.
Márai
Szeretnék klasszikus, lezárt
rendet vinni a pusztulásba;
remény a jóra: már kizárt.
Haljak meg úgy, hogy más ne lássa.
Sors bona, nihil aliud.
Aki majd csontomat kiássa,
annak üzenem: ide jut
Isten mindegyik képe-mása.
készületlen s mindenre készen
üldögélek a napsütésben
jöjjön a megváltó sehol.
Petri
Mióta a világ varázstalanítva lett
Csak te maradtál titkos értelmű képzelet
Tested, a gazdag, mindent kínál nekem
De én csak az arcod, az arcod kívánom végtelen
Mióta a világ saját eszébe szállt
Te vagy az, akinek nincsen értelme egyáltalán
Mióta a világ varázstalanítva lett
Végre miattad nincsen értelme semminek
Mióta a világ titoktalanítva lett
Már mindent értek, egyet kivéve – tégedet.
Bereményi Géza – Cseh Tamás
A sajtószabadság fontos dolog, de ha valójában annyira nem is fontos elég sok ember számára (hogy politikai erőt képezzenek mellette), akkor nyilván csak addig marad életben, amíg valaki nem lesz elég erős, hatalmas és cinikus ahhoz, hogy a maga érdekei szerint értelmezze. A hatalom bizonyára – sok ügyben – lehetne mérsékeltebb, mértéktartóbb és méltányosabb is, de ha egy országban csak attól függ minden, hogy a hatalmon lévő képes-e a politikai logikát nem a végsőkig elvinni, mert a politikai logika (azaz ebben az esetben valamilyen ellenerő) nem kényszeríti rá erre, akkor ott kár erőlködni.
Török Gábor
Ami emlék, ami álom,
Mind megszáll így május-tájon,
Fájó emlék, mégis édes,
Néma, mégis oly beszédes…
Én Istenem, mennyi emlék,
Tán egészen boldog lennék,
Tán a szívem sem vérzene,
Csak lenne egy kis térzene…
Miként egykor volt a manna,
Olyan most a zenebanda.
Mit ér tündér május bája,
Nyíló orgonavirága,
Mit ér annyi édes emlék,
Egész boldog akkor lennék,
Ha az ég velünk érzene
S lehetne egy kis térzene.
Ady
ablakomhoz álltam és kinéztem:
előtted húsz év? tíz? vagy semmi sincsen?
nem mindegy, mondd? – szóltam magamra,
te nem szereztél semmit itt,
drága holmi még nem ült a kamra
hűsén sosem tenálad, semmi rossz
nem él szivedben, mégis űznek,
rák épülget benned, vagy leszúrnak,
nem mindegy, mondd?
Radnóti
Nézd, már a lelkem bús, üres liget:
Egy sarka temető: vad ugaron
Fejfák, sötét emlékek, csupa rom,
S éjjel rémek vetik fel testüket.
Másik sarkában vén kastély, süket
Csöndben borong, fölverte dudva, gyom,
S este haza a kongó udvaron
A társtalan lovag, a bú üget.
Lennél-e úrnő e szomorú tájon?
A temetőt, hogy rája béke szálljon,
Fehér kezed meg tudná áldani?
S ha hozzád lépne sötéten és halkal:
Az átkozott és társtalan lovaggal
Tudnál-e megváltó szót váltani?
Tóth Árpád
Jó reggelt kívánok, megjöttek a döntéshozó zsiványok!
Jó reggelt kívánok, megjöttek a döntéshozó zsiványok!
Így szólunk hozzátok: Meg ne szavazzátok!
Jó reggelt kívánok, megjöttek a döntéshozó zsiványok!
Jó reggelt kívánok, megjöttek a demonstráló diákok!
Jó reggelt kívánok, megjöttek a demonstráló diákok!
Számítunk most rátok, jó gombot nyomjátok!
Jó reggelt kívánok, megjöttek a demonstráló diákok!
SZFE
Trambulin Színház a Hunyadi téren
–Aki nyáron hegedül, míg mások megfogják a munka végét, hogy vigyék valamire az életben… –A hangya megcsóválta a fejét.
–Talán azt gondolta, kedves tücsök szomszéd, hogy ebben az évben nem is lesz tél?
–Egy hét múlva elutazom –mondta a tücsök -, csak úgy május felé jövök haza…
–Elutazik? –csóválta a fejét a hangya. –Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd?
–Nem járok én vendégségbe –mondta a tücsök -, csak hegedülgetek otthon, gyakorlok…
–Elárulná, hová utazik? –mosolygott rá a hangya.
–Párizsba –mondta a tücsök.
–Párizsba? A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt.–Tréfál, kedves szomszéd? –kérdezte kissé emelt hangon. –Miből telne magának arra, hogy Párizsban töltse a telet?
–Meghívtak…Conservatoire…–mondta a tücsök. –Hangversenyeken hegedülök…
A hangya a földre szögezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon megszólította a tücsköt:
–Tekintettel a régi ismeretségre…elintézne egy számomra fontos ügyet?
–Kérem, nagyon szívesen…–biztatta a tücsök –csak mondja, szomszéd úr…
–Arra kérném –mondta a hangya -, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem.
Hajnóczy Péter
